SGU, vélemény   2 hozzászólás

Néhány napja fejeztem be a teljes franchise újranézését, ezért úgy érzem, elég jó összehasonlítási alapom van. Az alábbiakban a saját, szubjektív véleményem következik a Universe-ről. Hosszú lesz. 🙂

A történet nekem alapvetően tetszett. Bár korábban is volt már példa arra, hogy egy-egy személy vagy csoport a Földön kívül rekedt, ez valahogy más volt. A legénységnek csak egy része volt igazán használható, nem volt rendes felszerelésük, nem lehetett értük mentőcsapatot küldeni, eddig teljesen ismeretlen problémákkal kellett megküzdeniük… A másik fontos elem a Destiny küldetése, amiről nem sok minden derült ki, de azt mégis tudjuk, hogy mekkora jelentőségű a dolog. Sokkal fontosabb, mint eddig bármi más.

Nagyon jól beillesztették a mitológiát abba a hatalmas, sok milliárd éves űrbe, ami az Ori galaxis elhagyása és a Pegazusba való távozás között tátongott. Megtudtunk egy csomó mindent arról, hogy hogyan fejlődtek technológiailag és kulturálisan, és a felemelkedés is kicsit más megvilágításba került. Érdekes volt látni, hogy a kristálytechnológia előtt is létezett tudomány. Hogy az Ősök valaha hús-vér lények voltak, telekinézis meg a többi hókuszpókusz, és az univerzum ismerete nélkül.

Sokakkal ellentétben nekem tetszett a Lucian szövetség bevonása a történetbe. Általában azt az érvet hozták fel azok, akiknek ez nem tetszett, hogy az SG-1-ben csak egy rakás idióta voltak, de ha belegondolunk, akkor is okoztak problémákat, és most se voltak annyira urai a helyzetnek. Tény, hogy kevésbé voltak nevetségesek, mint korábban, de mégse volt olyan nagy az a változás. Főleg úgy, hogy megmagyarázták, hogy több frakcióra vannak szakadva, és nyilvánvalóan vannak köztük veszélyesebbek is.

Ami kevésbé tetszett, az a történetvezetés. Ha visszaemlékszünk, akkor belátjuk, hogy az előző sorozatokban is voltak ugyanolyan gyenge részek, mint a Universe-ben, csak az volt a különbség, hogy ott a zseniális részek közé ágyazva fordultak elő, nem pedig egymás után több is. Ráadásul még azt se lehet mondani, hogy ezek a részek egy az egyben rosszak lettek volna, mert mindegyikben volt 5-10 percnyi élvezhető jelenet, csak összességében éreztük őket gyengének.
Ez a nagy drámázás sem jött be, mert noname szereplőkért nem izgul az ember. Az meg végképp nem érdekel senkit, hogy kiket hagyotak hátra a Földön. Az első ~10 részt sokkal pörgősebbre kellett volna venni, több akciót kellett volna belevinni, és utána kellett volna drámázni, mert akkor már jobban kiváltotta volna a várt hatást.

Érdekes, hogy nagyjából a fél évadonként volt 1-1 minőségi ugrás a sorozatban. Először az idegenek és a kapuhasználat az első évad második felében, aztán a legénység összerázódása a második évad első felében, a végén pedig az akció és a humor fokozódása. A végén már nem csak hogy jó volt a sorozat, de még az egész franchise-t figyelembe véve is kiemelkedő epizódokat kaptunk.
Az abszolút kedvencem a Malice, de a pilot első része, a Subversion, a Trial and Error, a Greater Good, a Twin Destinies, a Seizure és az utolsó három rész is kiváló volt. A legkevésbé az Eden történetszál tetszett. Ha a tervekhez igazodva a későbbiekben valóban találkoztunk volna a titokzatos idegenekkel, akkor biztosan más megvilágításba került volt ez a szál, de így elég gyenge volt. Ami még nem tetszett, az a Darkness-Light és az évadokat összekötő triplarész túlzott elhúzása volt.

Mivel most nem volt párhuzamosan futó másik sorozat, kicsit hiányoltam az átkötéseket és az utalásokat. Arányaiban többet szerepeltek a régebbi szereplők, és több utalás is volt a korábbi történésekre, mint az SGA-ban, viszont az SGU egyedül futott, ezért még így is kevés volt. Több cameo, több utalás kellett volna. Jobban kellett volna alapozni az előzményekre.
Az is jó lett volna, ha felkerül a Destiny-re, vagy többször megjelenik a Földön egy olyan szereplő, akit már korábban láttunk 1-2 epizódban. Egy mellékszereplő, aki korábban nem jutott fontos szerephez, de mégis egy kapcsot jelent a sorozatok között, mint például Evan Lorne az SGA-ban, vagy Bill Lee az SG-1 utolsó két évadában. Brightman doki majdnem ilyen volt, csak túl keveset szerepelt.

Merthogy a történet mellett a másik legfontosabb szempont a szereplők. Nekem egyrészt tetszett az, hogy rengeteg szereplő volt, másrészt nem tetszett az, hogy nem sikerült mindegyiknek kedvelhető karaktert írni. Rush, Eli, Young, Brody, Volker és Park az elejétől fogva állatok voltak. Chloe, James, Greer és Telford is kikupálódtak az epizódok alatt, de Scott, TJ és Wray elég gyengék maradtak végig. Ez pedig nem a színészek hibája volt, mert egyszerűen nem volt mit eljátszaniuk.
A sok szereplő jó, de talán egy kicsit átestek a ló túloldalára. Az azért sokat elárul, hogy tíz karakter szerepelt az epizódok több, mint 90%-ában, plusz még három az epizódok több, mint 50%-ában. És akkor a kiírt, vagy később csatlakozott szereplőkről még nem is beszéltünk, akik szintén magas százalékban szerepeltek azokban a részekben, amikben potenciálisan szerepelhettek. Ez már túl sok.

Az abszolút kedvencem Lisa Park. Eléggé hasonlít a karaktere Jennifer Kellerre, aki szintén az egyik kedvenc szereplőm. A tudósokat úgy általában bírtam. Brody meg Volker hatalmas arcok, Eli az Eli, Rush meg talán a franchise egyik legjobban kidolgozott karaktere. A katonák közül Riley és Greer volt a kedvencem, bár az utóbbi inkább csak a második évadban. Telford sem volt rossz a második évadban, de talán szerepelhetett volna még többet.

Végül is a sorozat második felére sikerült szerethető karaktereket kialakítani. Ettől pedig még a gyengébb részek is sokkal jobbak lettek. Szerintem az volt a baj az első évadban, hogy nem voltak olyan állapotban a szereplők, hogy elvigyék a hátukon a gyengébb részeket is. Az előző sorozatok ~300 epizódja alatt is voltak gyengébb részek, mégse voltak unalmasak, mert azok a tipikus, zseniálisan kialakított megmozdulások, mint O’Neill és Sheppard grimaszai, vagy Carter és McKay technoblablái, vagy Teal’c szemöldökemelgetése, vagy Ronon “What?”-jai, vagy a többi hasonló dolog elég volt ahhoz, hogy a gyenge részek is inkább közepesek legyenek. Itt most nem arról beszélek, hogy egy zseniális O’Neill elszólás miatt lett volna jó akármelyik epizód, hanem arról, hogy amikor kevésbé pörgős volt egy rész, vagy gyengébb volt a történet, akkor is folyamatosan ott voltak ezek az apró momentumok, és elvonták a figyelmünket arról, hogy most bizony nem a legjobb részek egyikét látjuk. És ezt minden főbb szereplő tudta, az első résztől kezdve, nem csak egy részük, és nem csak a sorozat előrehaladtával.
Vagy ott voltak azok a drámai pillanatok és beszélgetések, amik jól hatottak 40-50 (200) rész közös kalandjai után, viszont erőltetettnek és nyálasnak tűnnek 4-5 rész után. Tisztán érezhető volt, hogy mennyivel jobbak voltak ezek a drámai jelenetek a sorozat vége felé, mint az elején.

A poénok leginkább a beszólásokból voltak. Mert hogy voltak. Csak nem nagyon voltak helyzetkomikumok, meg visszatérő poénok, hanem inkább a szereplők mondtak vicceseket. Kétségtelen, hogy sokkal kevesebb humor volt, mint az előző sorozatokban, és az is igaz, hogy inkább a második évadban volt, de már a legelső részektől kezdve folyamatosan mondtak vicceseket a szereplők. Brody és Volker az első perctől kezdve osztották egymást, Park mindig a legjobbkor szúrt oda, és Eli kocka beszólásai is jól el voltak helyezve. Greer magatartása magában hordozta a poénjait, és néha még Young is eleresztett egy-egy vicces mondatot. Arról már nem is beszélve, hogy O’Neill személyisége ugyan egy kicsit változott, de a poénjai ugyanúgy ütöttek, mint korábban. Az Eli-McKay párbeszéd pedig maga volt a tökéletes fansimogatás.

Ha scifi, akkor nagyon fontos a látvány. Ez volt talán a leginkább kétoldalú dolog. Egyrészt zseniálisak voltak a számítógépes animációk, főleg a kék idegenek. De ha megnéztek néhány forgatáson készült képet, akkor láthatjátok, hogy mennyi mindent csináltak CG-vel, amiről senki meg nem mondaná, hogy az nem megépített díszlet.
Másrészt ez a sötét borzasztóan zavaró volt. Nyilván olcsóbb így, hogy nem kell annyira részletes animációt készíteni, mert úgyse látszik, de az azért már gáz, ha az idegen hajókból sokszor csak egy paca látszik az űrben. A kamera rángatások is azért voltak annyira zavaróak, mert amúgy sem láttunk túl sokat. A LOST-ban is állandóan cibálták a kamerát, mégis sokkal elviselhetőbb volt világosban. Kicsit több fény kellett volna.

A Destiny designja nekem bejött. Teljesen más volt, mint a korábbi Ős építmények, és ez jól jelezte, hogy mennyit fejlődtek ők is az évmilliók alatt. Kevésbé scifi, sokkal inkább emberi volt a hajó az Asgardok letisztult desingjához vagy a Goa’uldok csicsájához képest. De ami igazi telitalálat volt, az a csillagkapu. Nekem nagyon tetszett, hogy az egész kapu forog, ráadásul a Destiny sötétjében baromi jól nézett ki a világító ékzárakkal. Kicsit mutogathatták volna többet még akkor is, ha nem léptek volna át rajta többször.

A zene szintén újszerű volt, mivel nem volt a sorozatnak egységes zenei témája. A felhasznált dalok elég jól illettek az adott epizódokba, de az egész sorozatra jellemző egységes hangulatot így nem lehetett kialakítani. Szerintem lehetett volna a kettőt ötvözni. Ráadásul az utolsó epizódokban voltak olyan zenei aláfestések, amikor nem egy-egy ismert számra összevágott jeleneteket láttunk, hanem ténylegesen aláfestő zenék voltak, és remekül passzoltak a jelenetekhez. Ezekből több kellett volna.

Tehát a hangulat azért volt érdekes, mert nem volt. Mármint nem volt semmi olyan különleges hangulat, mint például a Firefly-nál, a BSG-nél vagy a másik két Csillagkapu sorozatnál. Voltak hangulatilag nagyon jól összerakott epizódok, de az egész sorozatra kiterjedő egységes hangulat nem alakult ki. Ez egyrészt biztosan a zene miatt volt, másrészt meg amiatt, hogy nagyon nehezen akart felpörögni a sorozat. Az utolsó részekre mintha alakult volna valami, de aztán jött a cancel.
A steampunk irányba is jobban elmehettek volna, mert a hajó adta hozzá az alapot. Persze nem arra gondolok, hogy az FTL hajtóművet egy nagy gőzkazánnak kellett volna üzemeltetni, de lehetett volna több mechanikus berendezés a fedélzeten.

Végül, hogy mennyire volt scifi és Csillagkapu. A scifinek a technoblablás és kütyüs értelmében kevésbé volt az, mint az előző sorozatok, viszont megjelent néhány olyan elem a klasszikus, Asimovi scifiből, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Első sorban arra gondolok, hogy a hajó a szó legszorosabb értelmében a csillagokból nyeri az energiát, de ide sorolnám az FTL utazást, a kinót de még a háttérsugárzásban lévő mintázatot is. Engem ezek a hőskori, 20. századi scifikre emlékeztetnek, amikor a létező tudomány még nagyobb hangsúlyt kapott, mint az idegenek és az űrhajók.

Hogy mennyire volt Csillagkapu, talán arról lehetne a legtöbbet vitázni. (hint: kommentek) Hangulatban, felépítésben, történetvezetésben mindenképpen különbözik a korábbi sorozatoktól. Történetileg viszont remekül illeszkedik a franchise mitológiájába, és ezzel együtt remek új történetszálakat indított el. Főleg a Lucian szövetség általi fenyegetettség az, amire a későbbiekben filmeket lehetett volna alapozni. Akár magáról a támadásról készíteni egy filmet, akár az utána kialakult helyzetről. Azt meg szerintem nem kell részletezni, hogy mennyire állat befejezése lehetett volna a Universe-nek, ha sikerül beteljesíteni a Destiny küldetését.
Aztán ott vannak azok a karakterek, akiket sokan még a történetnél is jobban imádunk. Bár arányaiban kevesebb kiemelkedő szereplő volt, azért Rush-t és Eli-t bátran odaállíthatjuk a Carter-McKay-Jackson trió mellé, ahogyan Greer is beállhat a sor végére O’Neill, Mitchell és Sheppard mögé. A Brody-Volker-Park banda semmivel sem rosszabb, mint Zelenka vagy Bill Lee, és még azt is megkockáztatom, hogy idővel Wray is felemelkedhetett volna egy Weir-Woolsey szintre. (Milyen vicces a három W-s. 😀 )

Annak ellenére, hogy pusztán az első évadból majdnem fel lehetne állítani a 10 legrosszabb rész listáját az egész franchise-ban, a második évad és a ki nem aknázott, de hatalmas potenciál miatt én mégis úgy érzem, hogy a Universe-nek méltó helye van a Csillagkapu világában.

Advertisements

Posted 2011. június 17. by Nekomajin in Rovatok, Szubjektív

Tagged with , , ,

2 responses to “SGU, vélemény

Subscribe to comments with RSS.

  1. Szép összefoglaló.

    Ha már a csillagkapuról kell vitázni, hát kevés volt a kapu. És ahogy mondtad, amikor használták is akkor is lehetett volna egy kis ékzárvillogtatás, meg wormhole-effect a nyáladzás helyett.

    Borzasztóan zavart, hogy nem találkoztak senkivel, főleg az elején. Persze értem én, hogy ez nem a Tejút, ahol minden kapus bolygót jaffák laknak. (majdnem mindet), de azért na… Az a sivatagi szél-lény ami a vizet lopkodta az nálam a jelen kidolgozottságában eléggé nem sok pontot kapna. Több mindent is ki lehetett volna belőle hozni, mint ahogy az SG1-ben a kis sárga repkedő izékből is egy remek rész kerekedett. Peeersze, ott ott volt Carter és Hailey civakodása és hát O’Neill és Teal’c…
    (A bolygóépítőket szándékosan kihagyva a felsorolásból) jöttek utána a Kékek! Végre az első értelmes civilizáció! Az első értelmes idegen élet a sorozatban! Több műsoridő kellett volna nekik is. A 4-5. részes szenvedés helyett még Kékeket… Majd jöttek az Urshinik, na az már kezdett igen-igen jóságos lenni. A drone-ok… hát ilyen replikátor pótlékok… Legnagyobb bajom velük, hogy “üresek”. A replikátoroktól kirázott a hideg. A bogaraktól is azzal a gépes nyikorgásukkal, az SGA-s emberiektől meg aztán végképp. De a drone-ok csak repültek és lőttek. “buta”, “cél nélküli” gépek voltak. (mindkettő idézőjelben, mert azért remek stratégák és a pusztítás is egy cél) De hol van ez Ötödik világuralmi elképzelésihez képest???

    Novus… A franchise egyik talán legzseniálisabb húzása! Bevallom őszintén, mikor a trailert láttam azt gondoltam, hogy Te jó ég, muszáj volt megint az olcsó, angolul beszélő, “idegeneket” behozni…. De ez hamar megváltozott. Zseniális volt a gondolat, hogy egy emberi, konkrétan a Destiny legénységének leszármazottai által alapított civilizációval találkoztak. Akik igen fejlettek lettek. Nem véletlenül. Hiába indultak a “semmiből” (ez amúgy nem igaz) és 2000 év alatt (durván mint mi) messzebbre jutottak. Azért nem igaz, hogy a semmiből, mert ne feledjük, hogy a Föld válogatott tudósai alkották az alap kolóniát! Wray szerepe itt volt igazán hasznos. Valaki, aki egy modern alkotmány megalkotásával a jelen társadalmunk több hibáit-hiányosságait eleve kiküszöbölte, így a fejlődésnek nem sok minden vetett gátat. Persze ott volt Futura, hogy még se legyen utópia. És az ebből kibontakozó poénok meg… XD Ezt a szálat még bővel elnéztem volna jó pár részen át.

    Persze ezek mind a sorozat végére koncentrálódtak, ahogy te is felvetetted.

    De csillagkapu… nem volt elnyomó faj, akinek az uralmát meg kell törni. Nem volt jelentős bolygófelfedezés. A bolygók sivárak voltak, leszámítva azt ahol Eliék ott rekedtek. Na még olyat kellett volna. Persze pár óra alatt eleve nem is lehetett. Gondoljunk bele, ha a Szahara közepén lenne egy kapu és 3 órád van felfedezni a bolygót, lehet, hogy úgy mész el innen, hogy pfff… egy rohadt sivatag bolygó. Mint ahogy az SG1 egyik (számomra legkedveltebb) részében 1×17 Solitudes… Carter amikor mondja, hogy Uram, ez egy átkozott jégbolygó… hát… zseniális. Imádom!
    De hiányzott belőle az SGA-s féle felfedezés is. Nem a bolygóké, hanem a hajóé! A sztáziskamrás remek, de komolyan… a második évadra… Az első évad nyavalygásai helyett, ha felfedeznek 1) jobban összerázódik a legénység, 2) jobban megismerik a hajót, 3) belefuthattak volna valamiben ami veszélyes, amit nem értenek ami remek! Mikor Eli és Chloe átkerültek a hajó másik részére ahol valamiért amúgy több fény is volt, azt gondoltam, hogy igen, végre látunk valami a hajóból. De nem. Eli csak futott és futott…. majd eljöttek onnét. =.=
    Veszélyben a Föld… SG1ben folyamatos, SGAban közvetetten folyamatos, Atlantisz veszélyeztettsége viszont közvetlen. Itt a Destiny veszélyben van. Pipa. De a Lucian szövetség… nekem nem tetszett.Eleinte egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy pár idióta legyen a “főellenség”.Ami viszont tetszett! Az, hogy nem egy goa’uld stílusú jövök és elsöpröm a Tau’rit stílusú támadásuk volt, hanem egy Tau’ris, gerillahadviselés. Egy kis hajót be a bolygóra és azzal valamit. Egy is csapatot küldünk, ami észrevétlen és azzal elérni valamit. És emitt talán még szívesen meg is nézném mi lett volna a vége. 😀

    Végezetül (ez se lett rövid:P), bármennyi bajom is volt az SGU-vel (főleg az elején), összességében nem tudok rá sehogyse negatívan gondolni, mert a végére nagyon jó lett és hát persze ez is SG, amit meg imádok! ^^

  2. Azért a drone-ok is más megvilágításba kerültek volna, ha kiderül, hogy valójában a novusiak egy szakadár csoportja készítette őket.

    A kapuhasználatról meg kb ugyanazt gondolom, mint a gyengébb részekről. Korábban is volt olyan, hogy epizódokon keresztül a közelébe se mentek a kapunak. Max valaki átjött rajta egyszer, de nem volt semmi felderítés, semmi akció. Csak azok a részek szét voltak szórva, be voltak ágyazva a többi közé, itt meg egymás után volt viszonylag sok olyan rész, amikor még csak nem is láttuk a kaput. De amit én inkább hiányoltam, az a kapu különféle meghibásodása. Belepiszkálhattak volna a Destiny programjába, hogy egy olyan kizárt bolygóra is tárcsázni tudjanak, ahol valami energiakitörés vagy akármi van, és nem tudták volna lekapcsolni a kaput, vagy akármi. Mert hiába alakult ki alapból az egész történet a kapu (9. ékzár) miatt, hiába volt kétszer időutazás meg háromszor hazatárcsázási kísérlet, ezek végül is csak a kapu normál működéséhez tartoznak. Valami olyan kategóriájú kellett volna, mint a féregjárat átugratás vagy a naprendszer felrobbantás, vagy a túltöltődés…
    De azért két dolgot be kell látni. Egyrészt a sorozat előrehaladtával ez is sokat javult, másrészt meg az SG-1 meg az SGA utolsó évadaiban néha már tényleg elég extrém dolgok történtek a kapukkal vagy a hálózattal, szóval ez inkább csak ahhoz képest volt visszaesés.

    Meg a végére még valami, amit talán bele kellett volna írnom a postba. Ahogy a 10 legrosszabb rész listájában igen sok SGU rész lenne, úgy a 10 leginkább (jó értelemben vett) WTF esemény listájában is igen csak egyeduralkodó lenne. Az ilyen klón-Beckett szintű dolgok itt rendszeresen történtek. Néha tényleg csak lestünk, hogy azannyát. És ez határozottan pozitívum.

Neked is van véleményed? Ide pötyögd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s