SGU: TVTS – 6. rész   6 hozzászólás

Ugye mindenki várja már a cliffhanger feloldását?

SGU: A virtuális harmadik évad
6. rész: Entrópia

http://www.philotic.com/stargate/

Az előző részekben

A legénységet lassan leterítette egy megállíthatatlan betegség. Eli és Rush rájöttek, hogy a fertőzést egy idegen lény okozza, amit még a megsemmisített naprendszerből hoztak magukkal.
Parkot megtámadta az egy hüllőszerű idegen, amelyik nem költözött át az új bolygóra, hanem a Destiny szellőző rendszerében bújkált.
Eközben összefutottak egy titokzatos hajóval is, ami körbe kergette a Destiny-t a galaxis nagy részén.

És most a folytatásban

Egy hosszabb összeállítást látunk az eddig történtekből onnan kezdve, hogy az a furcsa, kétmagú csillag felrobbant, és elpusztította az idegen civilizációt a közeli bolygón. Látjuk, ahogy Scott megmentette az idegen családot, majd ahogy a fehér hajó először megtámadta a Destiny-t. Ezután azt, amikor az idegen gyerek megtámadta Parkot, majd azt, ahogy Eli és Rush a fertőzés megállításán dolgozott. Végül egy az egyben látjuk az előző rész végét, ahogy Eli kicselezte a fekete lyuk fegyvereket, amik bezuhantak a csillagba, és megsemmisítették azt.
A kialakuló lökéshullám hatalmas sebességgel közelít a menekülő Destiny felé.

Főcím

Egy sárgás-vöröses-barna bolygót látunk az űrből. A képernyőn az alábbi feliratok láthatók egymás után: “ÉDEN”, “AZ ŐSÖK SZÜLŐBOLYGÓJA”, “TÖBB, MINT 50 MILLIÓ ÉVVEL EZELŐTT”. A kamera a felszínre közelít. A bolygó nagyon rossz állapotban van. A civilizáció nem kímélte. A kamera egy hegy belsejébe repül, ahol egy földalatti várost látunk. A kamera tovább közelít, és egy előadóteremben találjuk magunkat, ahol egy Palmerus nevű személy beszél az ott ülőkhöz, (akik mind kaukázusi kinézetűek).
Palmerus azt mondja, hogy nem sokára elérkezik az az idő, amikor végre örökké élhetnek. Egy másik tudós szerint ezt nem tudhatják. Akár több millió év is eltelhet, mire elérik az evolúció következő lépését. Palmerus viszont hiszi, hogy még az ő haláluk előtt megvalósítják a felemelkedést. A másik tudós azzal érvel, hogy a fajuk már így is haldoklik, mert az Ori-jal való harc a kihalás szélére sodorta őket. Arról nem is beszélve, hogy nem szabad, hogy ez a tudás az Ori birtokába jusson. Palmerus viszont azzal érvel, hogy ez az utolsó esélyük. A felemelkedés az egyetlen megoldás az életben maradásra.
A vita még folytatódik, de a kamera már azt mutatja, hogy két személy feláll, és elhagyja a termet. Az egyikük ismerős valahonnan. (Az Ark of Truth-ban láttuk.) Ő Amelius, a csillagkapu technológia feltalálója.
Vágás után egy folyosón vagyunk, éjszaka van. A design nagyon hasonlít a Destiny-n látottakhoz. Kinyílik egy ajtó, és Amelius és barátja, Anton lépnek ki a folyosóra.
A felemelkedésről beszélgetnek. Amelius szerint a felemelkedés igen is lehetséges, de nem most. Nincs meg hozzá a szükséges genetikai diverzitásuk. Szét kell terjedniük a galaxisban, vagy talán még azon is túl, hiszen az evolúció a természetes kiválasztódás eredménye, aminek pedig az egyik alapfeltétele a genetikai sokszínűség. Számtalan világ létezik az univerzumban, amit be kell népesíteniük. Ezek a világok mind különböznek, ezért mind különböző genetikai változásokat fognak kialakítani, ami felgyorsítja a fajuk evolúcióját. Persze ehhez valahogy el kell juttatniuk az embereket elképzelhetetlen messzeségekbe.
Vágás után egy hosszúkás alaprajzú laboratóriumban vagyunk. Amelius, Anton és még néhány tudós van a teremben. A kamera bejárja a termet, majd eltávolodik, hogy egyben is lássuk a kísérletet. A terem két végében egy-egy kb. 30 centi átmérőjű gyűrű áll, és az egyik előtt egy kutya ül.
Amelius stabil féregjáratot akar tesztelni, ami nem csak hogy a fénynél gyorsabb, hanem azonnali utazást tesz lehetővé óriási távolságok megtételével. A féreglyukakat bármikor létre lehet hozni a tér bármely két pontja között igen nagy pontossággal az alábbi eszközök segítségével. Eközben kézbe vesz egy konzolt, bepötyög néhány parancsot, amitől a két gyűrű elkezd forogni, majd létrejön a féregjárat a kicsapó instabil örvény kíséretében, ahogyan azt már számtalanszor láthattuk a normál méretű csillagkapuknál. Amelius bedob az egyik kapuba egy kis állateledelt, ami a terem másik végén megérkezik az ott ülő kutya elé.
A teremben lévő tudósok között izgatott morajlás veszi kezdetét. Amelius megalkotta a kaput a csillagokba, azaz a csillagkaput.
Vágás után az űrből látjuk a bolygót. A képernyőn az alábbi felirat látható: “20 ÉVVEL KÉSŐBB”.
A bolygó körül hatalmas űrállomások keringenek, amikben űrhajók épülnek. A kész hajókba egyenként több ezer csillagkaput rakodnak be. Az űrállomások között egy sikló repül el. (Ugyanolyan, mint amilyen a Destiny-n van.)
A sikló belsejében Amelius és Anton az ablakon keresztül nézik az építkezést. A jövőről beszélgetnek. Arról, hogy ezek a hajók csillagkapukkal fognak ellátni minden útjukba eső bolygót, amik segítségével benépesíthetik a lakatlan bolygókat, és felvehetik a kapcsolatot a sok idegen civilizációval, akik az univerzumban élnek. A beszélgetés közben az ablakon keresztül látjuk, hogy több tucat kaputelepítő hajó kering a bolygó körül szinte indulásra készen.
A sikló dokkol az egyik űrállomáson. Anton jókedvűen kilép a folyosóra, Amelius viszont tovább elmélkedik. Bárcsak tudná a barátja, hogy mire készül.
Vágás után Amelius új laborjában vagyunk, ami az egyik űrállomáson található. Utasítást ad a számítógépnek, hogy nyissa meg az “Amelius végső” nevű állományt. A kijelzőn megjelenik valami, de mi csak azt látjuk, ahogy a kép rávetül az arcára. Amelius magában kezd beszélni. Azon töpreng, hogy mi legyen a neve az ő csodálatos űrhajójának, ami a csillagkapu hálózat megépítésének igazi oka. A kamera elfordul, mi pedig meglátjuk a kijelzőn egy hajó háromdimenziós modelljét.
Destiny.

Reklám

A Destiny hídján vagyunk. Az egyik kijelzőn azt látjuk, ahogy éppen felrobban a csillag, és kialakulnak a hatalmas lökéshullámok. Eli azon dolgozik, hogy a hullámok között egy semleges területet találjon. Amint sikerül, a koordinátákat átküldi Greernek, aki azonnal oda kormányozza a hajót.
Vágás, az űrből látjuk, ahogy a miniatűr fekete lyukak bezuhannak a csillag magjába. A fehér hajó kicsit távolabbról figyeli az eseményeket, a Destiny pedig teljes sebességgel próbál menekülni a robbanás elől. Az első sugárzás hullám szinte azonnal eléri a Destiny-t. A pajzsok tartanak, de még egy ilyen becsapódást nem bírnak majd ki. A második hullám már a csillag anyagát tartalmazza, és az is vészesen közelít a hajó felé.
A hídon hatalmas a feszültség. Amint elérik a biztonságos zónát, Eli megnyomja a gombot, és a Destiny FTL sebességre ugrik.
Az űrből még látjuk, ahogy a hajó ugrik, éppen elkerülve a lökéshullámot.
Vágás után még mindig a hídon vagyunk. A legénység már nagyon beteg, ezért a párbeszédet sok köhögés szakítja meg.
Rush és Eli megbeszélik, hogy elvileg túl közel voltak a csillaghoz ahhoz, hogy FTL ugrást tudjanak végrehajtani, mert a csillag gravitációja megakadályozza őket. De a mag felrobbanásakor egy pillanatra két gravitációs központ alakult ki, és amikor ezek hullámai átfedésbe kerültek, akkor gravitáció mentes területek alakultak ki. Mind megdicsérik Eli-t, de ezzel vége is az örömködésnek, mert indulnia kell, hogy megoldja a kommunikációs problémát a fertőző életformával.
Vágás után a gyengélkedőn vagyunk. Rengeteg beteg ember fekszik mindenfelé. Wray már alig van öntudatánál, az arcát pedig hatalmas fekete kelések borítják. Volker is nagyon rosszul van, de Park ágya mellett ül, és a kezét szorítja. TJ arra kéri az éppen megérkező Greert, hogy vigye vissza Parkot a saját szobájába, mert ő magától is jobban lesz, az ágyra viszont szükség lenne. Mivel már Greer is nagyon rossz állapotban van, végül Volkerrel együtt viszik vissza Lisát.
A folyosón Greer elmondja, hogy ugyan nem tartja magát nagyon okos embernek, de látja, hogy mit érez Volker Park iránt. Neki ezzel nincs problémája, de szeretné megkérni arra, hogy ha ő meghal, akkor tegyen róla, hogy Park boldog legyen. Volker visszakérdez, hogy mi van akkor, ha túléli. Greer arra kéri, hogy akkor is legyen a barátja, és tegye őt boldoggá, ha neki nem sikerül.
Vágás után megint a hídon vagyunk. Brody az egyik terminálra borult, és Young is hasonló állapotban van. Scott Eli mellett áll, aki már alig képes dolgozni. Sikerült neki néhány olyan alapvető molekulát szintetizálni, amik segítségével az életforma kommunikál. Jelenleg ott tart, hogy ha küld egy üres molekulát, akkor az életforma hozzá kapcsol valamilyen információt, és visszaküldi. De az információt még nem érti meg. Scott egy kicsit kétségbe esik, de Eli megnyugtatja, hogy van egy ötlete.
Vágás után a gyengélkedőn vagyunk. A legénység nagy része itt fekszik, többségük eszméletlenül. Scott viharzik be, és az első sokk után elmondja TJ-nek, hogy nincs ideje elmagyarázni, de most azonnal el kell hagyniuk a hajót.

Reklám

Az űrállomásokat látjuk az űrből. Az utolsó csillagkapukat pakolják be a kaputelepítő hajókba, majd azok egyesével eltávolodnak az állomásoktól, és FTL sebességre ugranak. A kamera egy kicsit hátrébb húzódik, hogy lássuk, az egészet Amelius laborjának az ablakán keresztül néztük végig.
A képernyőn az alábbi feliratok olvashatók: “50 MILLIÓ ÉVVEL EZELŐTT”, “10 HÓNAPPAL A DESTINY INDÍTÁSA ELŐTT”.
Amelius mélyen a gondolataiba merülve sétál a laborjában. Az egyik konzolon megszólal egy hang, majd egy fehérbe öltözött nő hologramja jelenik meg. Amelius szomorúan veszi tudomásul az üzenetet. Tudta, hogy ez a nap eljön egyszer, de remélte, hogy csak később.
Pár másodperc erejéig látjuk, ahogy egy sikló a bolygó felszíne felé közelít. Az ablakon keresztül látjuk, ahogy Amelius arcán legördül egy könnycsepp.
A földalatti város kórházában vagyunk. Anton egy ágyon fekszik, mindenféle orvosi berendezésekkel körbevéve. Az orvos egy apró fejmozdulattal jelzi Ameliusnak, hogy nincs remény. Beszélgetni kezdenek a barátságukról és a felemelkedésről. Amelius szerette volna, ha Anton is életben van, mikor végre eléri a célját az egész projekt, de Anton szerint addigra már egyikőjük sem fog élni, hiszen a cél a felemelkedés. Amelius szerint viszont a felemelkedés önmagában nem elég. Annál több kell…
Anton elmondja, hogy mindig is tudta, hogy a barátjának van még valami titkos terve, de nem gondolta, hogy a haláláig kell várnia, hogy megtudja. Amelius a füléhez hajol, és elsuttogja, hogy mit a valódi terve. Ezután elbúcsúznak egymástól. Anton azt kívánja, hogy a barátja találja meg a végzetét. Mindannyiuk végzetét. Amelius elhagyja a szobát, mi pedig még végig nézzük, ahogy Anton meghal.
Vágás után Amelius őrjöngve sétál egy folyosón. Elvesztette az egyetlen embert, akit szeretett. Lassan önmagát is kezdi elveszíteni. De még ki kell tartania a projekt miatt. Végig tekint a városon, az embereken és a munkán a felemelkedés eléréséhez. Egyszerre sír és nevet.
Vágás után újra az űrben vagyunk a bolygó körül. A képernyő alján álló felirat: “10 HÓNAPPAL KÉSŐBB”.
Az űrállomások már csak önmaguk árnyékai. Végignézzük a dokkokat, ahol korábban a kaputelepítő hajókat gyártották. Minden üres. Egyetlen hajó áll csak az egyik dokkban. Láttuk már ezt a hajót, évmilliókkal később. Ez a Destiny.
Végig követünk egy siklót, ahogy dokkol a Destiny burkolatán. Az ajtaja kinyílik, és Amelius lép ki belőle. Sokkal összeszedettebb és határozottabb, mint korábban volt. A hídra megy, ahol örömmel veszi tudomásul, hogy a hajó felkészült arra, hogy egy napon majd legénységet szállítson.
A nevén szólítja a hajót, mire egy konzol életre kel. Lefuttat néhány diagnosztikát. Végre elkészült. Már csak egy dolog van hátra. Elhagyja a hidat, mi pedig végig követjük a folyosón. Belépünk egy terembe. A “szék” terembe.
Beleül a székbe, a csavarok leereszkednek, a kamera pedig eltávolodik, és már csak a sikítást halljuk.
Az űrből látjuk, ahogy a Destiny elhagyja a dokkot, és megkezdi az évmilliókon át tartó utazását.
Vágás után újra a jelenben vagyunk. A Destiny az űrben sodródik. Látjuk, hogy a sikló elhagyja a hajót.
A siklóban Scott és TJ beszélgetnek. Scott szerint amikor először találkoztak a fehér hajóval, akkor az kétszer szkennelte őket. Először azt nézték meg, hogy vannak-e élőlények, aztán pedig kimondottan azt a fertőzést keresték. Ha most ők ketten újra találkoznak velük, és a szkennelés kimutatja, hogy bennük van a kórokozó, de nem betegek, akkor talán megértik, hogy már dolgoznak a gyógymódon. Eléggé necces, de ez az egyetlen esélyük. Ha mégsem jön be, akkor megpróbálnak elég közel repülni a hajóhoz, hogy a fekete lyuk fegyverek magukkal vigyék azt is. Valószínűleg az idegenek sem tudtak mit kezdeni a fertőzéssel, ezért robbantották fel a csillagot. De ha rájönnek, hogy van gyógymód, akkor talán még segítenek is kifejleszteni azt, és megmenekülhetnek.
Aztán egyszer csak megjelenik a fehér hajó, ami annyira hatalmas, hogy teljesen kitakarja a Destiny siklóját.

Reklám

Az űrből látjuk, ahogy a hatalmas fehér hajó és a Destiny egymással szemben állnak. A sikló csak egy porszem hozzájuk képest.
A fehér hajó nem lő rájuk, hanem egy éles hang kíséretében újra szkenneli őket. A vizsgálat véget ér, és Scott már éppen indítaná a hajtóműveket, hogy közelebb kerüljön a fehér hajóhoz, mikor azok újabb szkennelésbe kezdenek, ezúttal még elviselhetetlenebb hang kíséretében. A hang egyszer csak abbamarad, és fehér hajó pedig kinyitja a hangár ajtaját.
Úgy néz ki az egész, mint korábban. Azt várjuk, hogy mindjárt megjelenik pár apró fekete lyuk. A sikló elindul az utolsó, öngyilkos útjára. TJ és Scott elbúcsúznak egymástól, mi pedig a sikló ablakán keresztül nézzük végig, ahogy a fehér hajó lassan kitölti az egész képernyőt.
Az űrből látjuk, hogy a sikló már majdnem nekiütközik a hajónak, mikor egy sugárnyaláb eltalálja, és arrébb teleportálja őket. Scott egy kicsit megijed, de gyorsan észbe kap, és látja, hogy pár kilométerrel a Destiny mellé teleportálták őket. Csak annyi energiájuk maradt, amivel vissza tudnak menni a Destiny-re. Úgy tűnik, hogy ez a béke jele.
A sikló dokkol, majd amikor Scotték kilépnek a folyosóra, megszólal a rádió. Park kérdezi, hogy ki van a siklóban. (Most vagyunk egy kicsivel az után, ahonnan az előző rész indult.) Miután megnyugtatták egymást, Park azt mondja, hogy azonnal a kapu terembe kell menniük.
Vágás után a kapu teremben vagyunk. TJ és Scott éppen megérkezik. Örömködnek egy kicsit, hogy Park újra lát, de megzavarja őket egy bejövő féregjárat. A közelből jön, az idegen azok. A kapu megnyílik, Scott és TJ pedig élesítik a fegyvereiket.
Egy idegen lép át a kapun, majd több társa követi. Majdnem 4 méter magasak, és hármat fel is ismerünk az előző epizódból. Park szerint gyönyörűek, TJ szerint félelmetesek.
Egy újabb idegen lép át a kapun, a kezében egy nagy aeroszolos flakonnal. Az egyik szellőzőhöz sétál, és belefújja a flakon tartalmát, majd csatlakozik a többiekhez. A vezető idegen Scotthoz lép, és beszélni kezd hozzá. A hangja mély, basszusszerű, és nehezen lehet kivenni belőle még a szavakat is. A nősténynek látszó idegen a konzolokhoz megy, és egy apró eszközt vesz elő. Park mellé lép, és figyeli, hogy mit csinál. Az idegen feloldja a Destiny maradék zároló kódjait. Scott azt hiszi, hogy adatokat akarják elvinni, ezért egy leheletnyit megemeli a fegyverét, de a vezető idegen tekintetétől meggondolja magát. De is rá szükség, mert csak segíteni akarnak.
A vezető idegen újra beszélni kezd, a számítógép pedig fordít. Az idegen megköszöni a segítséget, majd elmondja, hogy ők a megfelelő emberek a megfelelő helyen a megfelelő időben. Hamarosan eljön az idő, és ha szükségük lesz rájuk, akkor jönnek segíteni. Ezután kinyitják a kaput, és távoznak.
Vágás után a Destiny kantinjában vagyunk. A legénység kezdi összeszedni magát. Mindannyian Park, TJ és Scott körül ülnek. Park látása visszatért, TJ betegsége meggyógyult, Scottnak pedig visszanőtt a foga. A hüllőszerű idegenekben valószínűleg kifejlődött az öngyógyítás képessége, hogy védekezni tudjanak a fertőzés ellen. Rush szerint talán ez az a betegség, ami az Ősöket is megtizedelte sok millió évvel ezelőtt. Miután Eli rájött, hogy egy intelligens életformával volt dolguk, és hogy a kommunikáció lesz a kulcs, a fehér idegenek már könnyedén elkészítették a gyógymódot.
Young megkérdezi, hogy sikerült-e már bármi hasznosat kinyerni az információból, ami a zároló kódok feloldása után hozzáférhetővé vált. Rush szerint eltart még egy darabig, de már most észrevette, hogy nagyon sok adat van egy olyan dologról, amiről eddig azt hitte, hogy nem is fontos. Az entrópia egy termodinamika elmélet, ami szerint véges mennyiségű energia áll rendelkezésre az univerzumban. Ahogy az univerzum tágul, egy idő után ez az energia teljesen egyenlően oszlik majd el, ami azt jelenti, hogy nem lesznek majd csillagok és egyéb más képződmények. A fizikusok szerint így lesz vége a világnak.
De Park közbevág. A világvége még soká lesz, most pedig ünnepelni kell. A legénység úgy dönt, hogy igaza van.
Vágás után a “gondolkodós” folyosón vagyunk. Rush lázasan dolgozik, és magában motyog. Entrópia, idő, kozmikus háttérsugárzás… Annyira magába van feledkezve, hogy észre se veszi a villamást. Pedig olyan, mintha valaki állna mögötte. Egy kéz nyúl felé, Rush pedig megfordul. Az ő szemszögéből látjuk, hogy Amelius áll vele szemben. Üdvözli Rush-t, majd elmondja, hogy már nagyon rég óta vár rá.


A szerző ugyan Édennek hívja az Ősök szülőbolygóját, de ez valószínűleg elírás, és Celestiszre gondol, nem arra a mesterséges bolygóra, amin a legénység egy része maradt még az első évadban.

Reklámok

Posted 2012. január 11. by Nekomajin in Fanfiction, Rovatok

Tagged with ,

6 responses to “SGU: TVTS – 6. rész

Subscribe to comments with RSS.

  1. Azt hiszem ez a Sgu tvts legjobb része. Komolyan mondom ez valami isteni volt, szinte láttam magam előtt a bolygó körül keringő kaputelepítő hajókat, vagy amikor Amelius beül a székbe. Már csak két rész….

  2. Nagyon király!
    Most már kíváncsi vagyok nagyon a végkifejletre.
    Nagyon tetszik hogy benne vannak az ősök.
    Lehetne az ősökről is valami nagyobb lélegzetvételű rész.
    De kár hogy már csak 2 rész.

  3. Az utolsó rész dupla, és azt két részben fogom kirakni is, szóval még három. 🙂

  4. Kimondottan tetszett, hogy láttuk a kezdeteket, amikor az ősök útjukra indították a hajókat. Szerintem is eddig ez volt a legjobb rész!

  5. Ha a fehér idegenek ennyire ismerik a Destinyt és a gyógymód előállítása gyakorlatilag semi időbe nem kerül, akkor miért akarták elpusztítani azt???

    • Mert nem tudták, hogy kommunikálni akarnak. Az volt a kulcsa az egésznek, hogy Eli rájött, hogy nem fertőznek, hanem kommunikálni próbálnak.
      Na most ez nyilván érdekes, hogy Eli egy ilyen sűrű napon rájött arra, amire az idegenek ki tudja, hány év alatt se, de hát hány ilyet láttunk már Cartertől meg McKay-től?

Neked is van véleményed? Ide pötyögd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s