SGU: TVTS – 7. rész

Az előző két részben barátokra találtunk, és a csillagkapu hálózat építéséről is megtudtunk sok mindent. Itt a folytatás.

SGU: A virtuális harmadik évad
7. rész: Lökéshullám
http://www.philotic.com/stargate/

Az előző részekben

Megismertük a csillagkapu hálózat és a Destiny építésének körülményeit, és az Ősökről alkotott tudásunk is újabb elemekkel bővült.
Eközben a jelenben a legénység megállította az idegen fertőzést, ráadásul TJ betegsége és Park vaksága is elmúlt. Aztán az epizód végén még egy igen erős idegen fajjal is barátságot kötöttek.

És most a folytatásban

A Destiny az űrben lebeg mozdulatlanul. Ahogy a kamera ráközelít, látjuk, hogy egy csomó karbantartó robot dolgozik a sérülések megjavításán. A kamera a torony irányába repül, keresztül az ablakon, hogy lássuk, amint Young éppen a parancsnoki naplót készíti. Eli-nak igaza volt, már az első naptól kezdve kellett volna.
“Parancsnoki napló. 15 nap telt el azóta, hogy felébredtünk a 3 éves utazás után.”
A beszéd közben a mindennapokat látjuk Kino felvételek összevágásából. Az emberek bent szerelnek, a robotok kint. TJ a fertőzés után takarít, Eli a számítógépet bújja, Rush a folyosó falára ír, Park és Greer együtt töltenek egy kis időt a kantinban, Chloe és Scott pedig kézen fogva sétálnak a folyosón.
“Minden megváltozott. Ez a galaxis az ismert univerzum közepe, és bármi is a Destiny küldetése, köze van ehhez. Súlyos sérüléseket szereztünk az elmúlt hetekben, ezért megálltunk egy üres területen, hogy összeszedjük magunkat. Nem csak a hajó sérüléseit kell kijavítanunk, de nekünk is meg kell gyógyulnunk a betegség után. Nehéz elhinni, hogy egy bennünk élő, intelligens élőlény kommunikációs próbálkozásait fertőzésnek hitte a testünk. De ilyeneket is meg kell tanulnunk, mert kibújtunk az otthonunk védelmező szárnyai alól, hogy felfedezzük az űr mélységeit. És bár a legtöbben nem hittünk benne, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen messzire jutunk, el kell fogadnunk a tényt, hogy itt vagyunk. És nem csak a távolságra gondolok, hanem magunkra is. Minden egyes nap fejlődünk és tanulunk. De még ezek után is az az érzésünk van, hogy valami közeleg. Valami hatalmas és félelmetes, amit talán nem is értünk. Csak abban reménykedhetünk, hogy felkészültek leszünk, amikor eljön az idő.”
Az utolsó mondatok alatt a kamera eltávolodik a Destiny-től. Az űr sötétjében repülve egyszer csak meglátunk valami hullámszerűen mozgó dolgot, ami még mindig nagyon messze van, de gyorsan közeledik.

Főcím

A Földön vagyunk, Washington államban, egy erdőben. Éjszaka van. A kamera repked egy kicsit az erdőben, hogy megmutassa a csodálatos és nyugodt tájat, majd egyszer csak a Lucian szövetség egyik sejtjének búvóhelyén találjuk magunkat.
Darrus és a többiek valamilyen naquadah szállítmányokról beszélgetnek. Még pár nap, és meglesz a szükséges mennyiség. Az emberek még semmit sem vettek észre. Aztán Darrus biztosítja a többieket, hogy teljes mértékben megbízik Varróban, (akiről ugye azt hiszi, hogy egy Dorsain nevű hajótörött, aki csak kényszerűségből van a Földön, de ha már ott van, akkor segít). Aztán valami “sziklavágó” nevű dologra terelődik a beszélgetés, majd arra, hogy a sejtek szerte a világban hogy állnak a naquadah beszerzésével. Többé-kevésbé együtt haladnak, csak a Japánban lévő sejt van egy héttel lemaradva. De nagyon fontos, hogy egyszerre cselekedjenek.
Vágás után a Destiny-n vagyunk. Eli egyedül sétál a folyosón a gondolataiba mélyedve. Befordul egy sarkon, és majdnem nekimegy Barnes tizedesnek. Beszélgetni kezdenek, de mindketten nagyon zavarban vannak. Eli nagy nehezen kinyögi, hogy szeretné megköszönni, hogy a másik idősíkban összeházasodtak a Novuson. Mindketten elmotyogják, hogy mennyire örülnek a másiknak, mert soha nem gondolták volna, hogy egy ilyen párt találnak az életben. Még mindig ott lebeg a feszültség kettejük között, de mintha kezdene oldódni.
Vágás után újra a Földön vagyunk. Varro a reggeli kocogása közben összefut Valával, és közli vele, hogy itt az idő. Vala előre fut, és egy rejtett helyre vezeti Varrót, ahol egy kommunikációs berendezés várja. Varro megérinti a követ, hogy megszakadjon a kapcsolat. 15 perce van.
Vágás után egy pár pillanatra a Destiny “kő” szobájában vagyunk, látjuk, ahogy Varro visszatér, majd újra Eli-t és Barnest látjuk a folyosón. Most már sokkal oldottabb a hangulat kettejük között. Beszélgetnek és nevetgélnek. A háttérben valami lebegő fényt látunk, de ők ezt nem veszik észre. Már a gyerekekről beszélgetnek, és arról, hogy vajon ugyanúgy történik-e majd minden, mint a Novuson. Elég sok minden megváltozott ahhoz képest, de Eli most csak arra tud gondolni, hogy a következő pár hetet éljél túl valahogy. Ekkor újra látjuk a fényt, és most már ők is észreveszik. Szólni akarnak Youngnak, de a rádió nem működik, és aztán mást sem tudnak elérni. Barnes azonnal akcióba lép. Odaadja a pisztolyát Eli-nak, és utasítja, hogy maradjon mögötte.
Újra meglátják a fényt, ami olyan, mintha a falak repedéseiből szűrődne ki. Követni kezdik, és végül a kapu teremhez jutnak. Kinyitják az ajtót, és három, fénylő aurájú embert látnak. Barnes felszólítja őket, hogy azonosítsák magukat, de azok ügyet sem vetnek rá, csak a terminálon pötyögnek, és valami érthetetlen nyelven beszélnek egymáshoz. De Eli felismeri őket. Ősök.

Reklám

A Hammond fedélzetén vagyunk. O’Neill a szobában van, és Young lép be Telford testében. Tájékoztatja O’Neillt, hogy fontos információra tettek szert, aminek hála akár az összes Lucian sejtet meg tudják semmisíteni egyszerre. A terroristák rendelkeznek egy “sziklavágónak” nevezett technológiával, amivel a földkéreg mélyére tudnak fúrni. Eredetileg geotermális energia kinyerésére használják, de ha a törésvonalak mentén fúrnak, akkor földrengéseket, cunamikat és vulkánkitöréseket okoznak. Ráadásul több ilyen eszközt is elhelyeztek a csendes-óceáni lemez körül. A jó hír viszont az, hogy csak naquadah-val működnek. Gépeket elég könnyen be tudnak csempészni a bolygóra, de a naquadah szállítmányokat kiszúrná a Föld körüli műholdrendszer. Persze naquadah-t is csempésznek, de most már tudják azt is, hogy hogyan. Ráadásul ennek segítségével a “sziklavágókat” is meg tudják találni.
O’Neill itt leállítja, mert a technikai részletek nem érdeklik, és mert erre vannak nála sokkal alkalmasabb személyek. Csak megnyom egy gombot az asztalán, majd pár pillanat múlva nyílik az ajtó, és belép Rodney McKay.
Vágás után a Destiny kapu szobájában vagyunk. Eli elmagyarázza Barnesnak, hogy valószínűleg felemelkedett Ősöket látnak, de őt nem érdekli, és lead egy figyelmeztető lövést. Az Ősök abbahagyják, amit eddig csináltak, és feléjük fordulnak. Az egyik felemeli a kezét, amitől Barnes a levegőbe emelkedik, majd a falnak csapódik, és ott is marad. Súlyosan megsérül, beszélni is alig tud. Eli felkiált, hogy tegyék le, de nem figyelnek rá. Elindul feléjük, mire az egyik Ős fenyegetően ránéz. Eli megijed, és elszalad.
Vágás után megint a Hammondon vagyunk, egy laborban. McKay szorgosan dolgozik egy terminálnál, de nagyon mérges, mert nem találja, amit keres. Már majdnem csúnyát mond, mikor egy kéz megérinti a vállát. A kamera megfordul, és meglátjuk a hajó parancsnokát, Samantha Cartert.
McKay elmondja, hogy azt hitte, könnyebb lesz megtalálni a nyomokat. Varro információi alapján több álcázott hajó is kering a Föld körül, amik apró naquadah-darabokat lövöldöznek ki a terrorista sejtek központjai felé. Annyira kicsik, hogy a műholdrendszer nem tudja megkülönböztetni őket a meteoroktól. McKay éppen a zseniális ötletét magyarázza a tőle megszokott stílusban, mikor belép O’Neill is, bár ő ezt nem veszi észre. Az ötlet az, hogy elkezdi követni a légkörbe belépő meteorok útját… És ekkor szólal meg O’Neill. Szerinte ennek nem sok értelme van, mert a meteorok bárhol becsapódhatnak, ráadásul egy csomó el is ég út közben, szóval több millió különböző helyet kéne átnézniük. McKay éppen nyitja a száját, hogy elmagyarázza neki, mennyire nem érti a lényeget, de Carter lenyugtatja. A lényeg az, hogy ha feltűnően sok meteor csapódik be egy kisebb területre, azt érdemes megnézni, mert ott lehet egy sejt. És mivel a “sziklavágók” működéséhez sok naquadah kell, valószínűleg már hetek óta küldözgetik az apró darabokat az űrből.
McKay valami nyilvános dicséretre vár, de O’Neill nem veszi a lapot. A maga szarkasztikus modorában megjegyzi, hogy ideje lenne munkához látni, Carternek pedig mondja, hogy ne hagyja McKay-t lazsálni, majd távozik. A kamera még ráközelít a monitorra, hogy mi is lássuk, az észlelésekben semmiféle rendszer nincs. Az apró pöttyök teljesen véletlenszerűen oszlanak el a Föld térképén.
Vágás után előbb kívülről látjuk a Destiny-t, ahogy a robotok még mindig dolgoznak rajta, majd a folyosót látjuk, ahol Eli éppen belerohan Greerbe. Ki van fulladva, így csak nehezen tudja elmondani, hogy felemelkedett Ősök vannak a hajón, és elkapták Barnest. Mikor Greer felfogta, hogy ami a helyzet, azonnal elindulnak segítségért.
Vágás után visszatérünk a kapu szobába. Az Ősök még mindig a terminálon dolgoznak. Eli, TJ, Greer, Scott és a Young testében lévő Telford érkezik meg egy rakás katona kíséretében. A katonák felveszik a védekező pozíciót, TJ és Eli pedig a falhoz szegezett Barneshoz rohannak. Telford felszólítja az Ősöket, hogy engedjék el Barnest, de azok nem figyelnek rá. A fegyveréhez nyúl, de Eli szerint ez nem jó ötlet.
Ebben a pillanatban belép Rush, egyenesen az Ősökhöz megy, és beszélni kezd hozzájuk a nyelvükön. (A képernyőn feliratozzák nekünk.) Elmondja, hogy tudja, mit keresnek, de az nincs itt. Az egyik Ős szerint nem tud semmit sem, Rush viszont azt mondja, hogy mindent tud. A másik Ős megkérdezi, hogy hol van Amelius hagyatéka, mire Rush elmosolyodik, és a fejére mutat. Ott van bent.

Reklám

A kapu szobában vagyunk. Rush még mindig az Ősök előtt áll, TJ és Eli próbálják kiszabadítani Barnest, Chloe pedig éppen megérkezik. Eli próbálja elvágni a fegyver hevederét, ami Barnes nyakát szorítja, de csak nehezen fér hozzá a késéhez. Mikor végre sikerül neki, elveszti az egyensúlyát, a földre zuhan, és rendesen megüti magát. Chloe egy darab papírt nyom az orra alá. Rush szerint Eli érteni fogja, ami rá van írva. Felsegítik Eli-t, aki azonnal a terminálhoz megy.
Közben az Ősök már teljesen körbevették Rush-t, a katonák pedig csak Telford engedélyére várnak. Az egyik Ős azt kérdezi Rush-tól, hogy hol van Amelius hagyatéka, szerinte viszont azt kéne kérdezni, hogy mi az. Egy pillanatra úgy néz ki, hogy rátámadnak, de végül visszafogják magukat. Az arcukon lévő nyugodt mosoly még félelmetesebbé teszi őket.
A párbeszéd folytatódik. Amelius okkal építette ezt a hajót. Annak pedig az Ősökhöz és az ő végzetükhöz és sorsukhoz van köze. Az egyik Ős szerint Rush mit sem tudhat a végzetről, hiszen csak egy egyszerű halandó. Rush persze visszavág. Halandó? Talán. De hogy nem egyszerű, az biztos, különben ők sem lennének most itt. Sőt, talán több közös van bennük, mint gondolnák. Például az, hogy ők sem akarnak meghalni. Szóval jobb lenne, ha elengednék Barnest.
Barnes eszméletlenül zuhan a földre. TJ szerint nincs idő a gyengélkedőre vinni, ezért ott helyben kezdi ellátni. A kamera Eli és Chloe felé fordul. A papírra egy adatbázis index volt felírva, Eli éppen azt keresi. Még be sem fejezi a mondatot, mikor megjelenik az információ. Eli nagyon meglepődik.
Vágás után a Földön vagyunk. Egy pillanatra látjuk az űrből a világvárosok füstölgő romjait, majd egy szobában találjuk magunkat a Hammond fedélzetén. O’Neill, Carter, és egy csomó fontosnak tűnő katonai vezető ülnek a szobában, mikor McKay a szokásos sietős módján megérkezik egy halom papírral. Kicsit fényezi magát, majd elmondja, mire jutott. Sikerült beállítania a Hammond érzékelőit, hogy kövessék az összes meteort. Viszont a meteorok becsapódási pontja túl sok környezeti változótól függ, ezért a felszínen el kellett helyezniük valamilyen elfogó berendezést, hogy a naquadah-darabkák ne szóródjanak szanaszét.
Itt jön egy elég hosszú poénos vita, mert McKay egy sport hasonlatot használ, de ő jégkorongban gondolkodik, O’Neill pedig baseballban.
A kamera a képernyőre közelít, ahol egyértelműen látható, hogy a becsapódási pontok több kisebb területen koncentrálódnak. Aztán műholdképeket látunk a területekről, amiken jól kivehetők az elfogó berendezések. Megvannak a célpontok. O’Neill kiadja a parancsot.
Vágás után megint a Destiny kapu szobájában vagyunk. A jelenet ott folytatódik, ahol az előbb abbamaradt. TJ kimondja, hogy Barnes szíve megállt, és már nem tudja megmenteni. Eli kétségbeesett tombolásba kezd, és próbálja feléleszteni. TJ próbálja nyugtatni, de nem jár sikerrel. Eli elővesz a zsebéből egy távirányítót. Rush odakiált neki, hogy még ne csinálja, de nem hallgat rá. Megnyom pár gombot, amitől a kapu mellett két oldalt, a falon lévő szerkezetek pulzálni kezdenek. (Ezek az eszközök eddig is ott voltak, látni lehetett őket a sorozatban is, csak nem volt szó a funkciójukról.) A három Ős megijed, és vissza akar változni az energia formájába, de már túl késő. A berendezésekből kicsapó hullám egy mezőt alkot, ami körül veszi az Ősöket, és elpusztítja őket.
Néma csend uralkodik el a teremben, mire mindenki rájön, hogy mi történt éppen. Eli elpusztított három felemelkedett lényt egy szent grálhoz hasonló berendezéssel.

Reklám

Még mindig a kapu szobában vagyunk. TJ és Chloe átölelik Eli-t, aki a harag elmúltával összeomlani készül. Rush viszont nem ilyen megértő, ezért összevesznek. Szerinte túl korán lépett, Eli szerint viszont túl későn. Rush még ki akarta szedni belőlük, hogy hogyan tudnának harcolni az Eloi ellen. Mivel Eli teljesen magába van zuhanva, Telfordhoz fordul, hogy keressék meg a többi ilyen berendezést a hajón. Nem tudja, hogy hány van belőlük, de hamarosan szükségük lesz az összesre.
Rush elsétál, Telford utasítja a katonákat, hogy kezdjék el keresni a berendezéseket, Eli pedig elbúcsúzik Barnestól.
Vágás után a Hammondot látjuk az űrből, ahogy kisebb hajók repülnek ki a hangárakból, és indulnak el a felszín felé. (Bár nincsen konkretizálva, logikusan pocsolyaugrók.) Egy montázson látjuk, ahogy a hajók egyszerre landolnak a Föld különböző pontjain, és a speciális egységek elpusztítják az elfogó berendezéseket, és legyilkolják a Lucian szövetség tagjait.
Az egyik egységnél viszont nem a terv szerint zajlanak az események. Egy raktárépület komplexumnál a terroristák beszorították a katonákat. Az egység vezetője, Cameron Mitchell kitör, és végül visszaszorítják őket az egyik raktárba. Azt viszont nagyon komolyan védik, valamit el akarnak rejteni, valószínűleg a “sziklavágót”. Mivel az erősítésre még várni kéne, Mitchell és a csapata lerohanják az épületet. Pár katona elesik, de végül sikerül leszedniük az összes Lucian ügynököt. Viszont mire bemennek az épület belsejébe, már csak egy nagy lyukat találnak a földön. Mitchell belenéz a lyukba, és egy hatalmas tárgyat lát gyorsan távolodni a Föld belseje felé.
Vágás után a Destiny-n vagyunk, Young szállásán. Az ágyán fekszik, de nem tud aludni, pedig hulla fáradt, és még a fertőzésből sem gyógyult fel teljesen. Kopogást hall, majd nyílik az ajtó, de senki nem jön be. Felül, és látja, hogy a gondterhelt Rush az, aki végül lassan bejön, és leül az asztal mellé. Egy kis ideig nem szól semmit, majd belekezd a mondandójába. Arról beszél, hogy mindig is tudta, hogy az ő végzete az, hogy valami nagyon fontos dolognak legyen részese. Ezért lett a kikötői rakodómunkásból a világ egyik vezető fizikusa. Ennek ellenére valahol a tudata mélyén mindig is azt érezte, hogy ez az egész csak azért van, hogy legyen, ami élteti, ami hajtja, hogy előrébb jusson. De tévedett.
A hajónak szándékosan adták a Végzet nevet. Az a küldetése, hogy elhozza mindenki végzetét, hogy örökre megváltoztassa az univerzumot azáltal, hogy elpusztítja azt.
Vágás után megint az űrben szárnyal a kamera. A hullámzást mutatja, ami már sokkal közelebb van a hajóhoz, mint az epizód elején.

---

Ütős, mi? 🙂 A jövőhéten jön az utolsó (dupla) rész.