SGU: TVTS – 8/1. rész

Az utolsó részt mozifilmként írta meg a szerző, de a könnyebb olvashatóság miatt én a szokásos reklámokkal tagoltam.

SGU: A virtuális harmadik évad
8/1. rész: A világ vége
http://www.philotic.com/stargate/

Az előző részekben

Megjelentek a felemelkdett Ősök, hogy megszerezzék Amelius hagyatékát, de Rush túljárt az eszükön, a felbosszantott Eli pedig olyat tett, amit nem kellett volna. Megölte őket.
Eközben a Földön a Parancsnokság emberei rajtaütöttek a Lucian szövetség terrorista sejtjein Varro információinak segítségével, de néhány “sziklavágó” elindulását nem tudták megakadályozni.
Az epizód végén Rush elmondta Youngnak, hogy mi a Destiny küldetése. Elpusztítani az univerzumot.

És most, a folytatásban

Egy egyetemi kampuszon vagyunk. Gyönyörű, derűs idő van. Az emberek a diplomaosztó ünnepségre készülődnek. A képernyőn az alábbi feliratok olvashatók: “ÚJ GEORGE WASHINGTON EGYETEM”, “WASHINGTON ÁLLAM, OLYMPIA”, “2034. JÚLIUS 4.”
Két végzős lány beszélgetésébe kapcsolódunk be. Az egyik azzal hecceli a másikat, hogy az az előző este már belehallgathatott Alan búcsúbeszédébe. Nevetgélnek egy sort, de abban egyetértenek, hogy nem csak az anyja miatt lett ő az évfolyamelső.
A kamera végigpásztázza még az idillikus ünnepséget, majd egy vágás után az űrből látjuk a Destiny-t, ahogy egy rövid villanás kíséretében eltalálja a lökéshullám. Vágás után újra a kampuszon vagyunk.
Egy férfit látunk keresztül vágni a tömegen. Eléggé testes, a 40-es éveinek végén járhat, de a haja már őszes. Az arcát nem látjuk, de a tömegből sokan felismerik, és suttogni és mutogatni kezdenek. Végig követjük az útját, míg elfoglalja a helyét az egyik széken, majd a kamera a pódiumra fordul, ahol Alan, egy magas, vékony, jó kinézetű, megnyerő mosolyú fiatalember, éppen megkezdi a búcsúbeszédet. Köszönti az embereket, majd belekezd egy történetbe. Egy történetbe, aminek a szereplőit már mindenki ismeri. Mindenki tudja, hogy az édesanyja egy nagyon híres nő, de a mai napon ő az édesapjáról szeretne mesélni.
A kamera a közönség felé fordul, hogy végre meglássuk a férfi arcát. Sokkal idősebb, mint mikor utoljára láttuk. Az arcán tükröződnek az átélt szenvedések és fájdalmak, de arról a gyerekes mosolyról még mindig fel lehet ismerni. Eli az.
Vágás után újra a Destiny-t látjuk, ahogy a lökéshullám áthalad rajta. Nagyon furcsa hullám, mert látszólag semmilyen hatása sincs, még becsapódás sem történik. A hajó belsejében Eli-t látjuk, aki meg van fagyva, mintha megállt volna az idő. A kamera körbefordul, és látjuk, hogy a legénység többi tagja is ugyanilyen állapotban van.

Főcím

Egy szobában vagyunk. Egy férfi valamilyen hírcsatornát néz a TV-n. Egy riporter éppen arról tudósít, hogy olyan földrengés volt Alaszkában, amit az előrejelző rendszerek nem mutattak ki. Szerencsére a rengés nem volt túl erős, csak az okozott meglepetést, hogy nem jelezték előre. Közben a háttérben a város képei láthatók. Néhány kitört ablakon és kidőlt oszlopon kívül más jele nincs a földrengésnek. A riporter egy helyi geológust kérdez az esetről, aki éppen azt magyarázza, hogy furcsa volt ez a földrengés, mert nem tudták előre jelezni, és utórengések sem voltak, mikor a riporter félbeszakítja, mert friss hírek érkeztek Japánból.
Vágás után a TV stúdiót látjuk. Két bemondó ül a kamera előtt. A háttérben a Föld térképe látható, amin piros körökkel vannak jelölve a földrengések epicentrumai Alaszka, Japán, délkelet-Kína és Ausztrália területén. Az egyik bemondó a telefonon keresztül üdvözli az egyik híres szeizmológust, aki szerint ezek nem földrengések voltak. Szerinte ezek a rengések ahhoz hasonlítottak, mint mikor földalatti atomrobbantásokat végeztek.
A kamera hátrébb húzódik, hogy lássuk, O’Neill, és néhány katonai fejes nézik a TV-t a Hammond fedélzetén.
Vágás után egy hálószobában vagyunk. Éjszaka van, csak a holdfény világít be az ablakon. Az ágyon két személy alszik, majd az egyik hirtelen riadtan, zihálva felébred. Camile Wray az. A mellette fekvő is felébred a mocorgásra. Sharon az.
A képernyőn megjelenő feliratok szerint Denverben vagyunk, Colorado államban, 2028. január 12-én.
Wray nem tudja, hogy hol van. Sharon próbálja megnyugtatni. Hiszen megígérte neki, hogy vissza fog térni, ő pedig túlélte a bombázást, és most már házasok. Wray nem érti, hogy hogy történhet mindez, de Sharon szerint nincs idő elmagyarázni. Az a lényeg, hogy semmiképpen sem szabad vele egyetértenie, és minden áron meg kell védenie őt. (Az angol szövegben egyértelmű, hogy egy férfiről és egy nőről beszél.) Wray visszakérdez, hogy kikről van szó, de már csak Rush nevét hallja, a másik személyét nem.
Vágás után a Destiny eligazító szobájában vagyunk. Wray ott áll teljesen megfagyva. A kamera a kantin felé repül, ahol James készülődik éppen leülni Park mellé. Mindketten meg vannak fagyva.
Vágás után még mindig a Destiny-n vagyunk, egy ismeretlen teremben. A kamera az összezavarodott Jamest mutatja. Young áll vele szemben, nyugodt mosollyal az arcán, és elkéri a kezében lévő tárgyat.
Vágás után egy pillanatra megint a kantinban vagyunk a megfagyott legénységgel.
Aztán Parkot látjuk az esőben sétálni egy esernyővel a kezében. A felirat szerint Flintben vagyunk, Michigan államban, 2015. december 22-én. Tesz még néhány lépést, majd megáll. Halványan elmosolyodik, és köszönti Greert.
Vágás után megint a kantinban vagyunk, majd a kamera kimegy a folyosókra, és megmutatja, hogy a legénység összes tagja meg van fagyva. Végül kirepül az űrbe, hogy lássuk, a keresztülhaladó hullám éppen elhagyja a hajót.
A kantinban Park éppen magához tér. Zavartan néz, és Greert szólítja, majd kirohan a folyosóra, ahol beleütközik Eli-ba. Ő is meglepődve kérdezi, hogy mi történt.
Vágás után a Földön vagyunk, annak a sejtnek a rejtekhelyén, amibe Varro beépült. A katonák még takarítanak a lerohanás után. Carter és McKay is a helyszínen vannak. Varro érkezik meg éppen. A kövek nem működnek, ezért Welsh testében ragadt. Behívja Cartert a rejtekhely belsejébe, és kinyit egy rejtett ajtót, amit ők eddig nem vettek észre.
Az apró teremben csak egy asztal és egy számítógép van. Rájönnek, hogy innen irányították az összes sejtet. Varro be tud lépni a számítógépbe, de az adatok titkosítva vannak. Még szerencse, hogy pont ott van McKay, aki leül, és elkezd dolgozni az adatok visszakódolásán.
Vágás után Rush “gondolkozós” folyosóján vagyunk. Vadul körmöl a falra, és magában motyog, majd mérgesen földhöz vágja a krétát. Éppen megérkezik Eli, és beszélgetni kezdenek arról, hogy mi történt. Rush szerint a téridő hulláma haladt át rajtuk, ami annak a következménye, ami történni fog. Ekkor érkezik meg Young, aki szerint ideje lenne elmondani mindent a legénységnek.

Reklám

A Destiny kapu teremében vagyunk. A teljes legénység összegyűlt, Rush pedig az erkélyről beszél hozzájuk. Közben egy montázst látunk.
“Ahogyan azt már mindenki tudja, ez a galaxis az univerzum közepe. Ennek a közepében történt az ősrobbanás. És ez az a hely, ahová a Destiny visz minket, amint a robotok befejezték a javításokat. A Destiny a Földről indult el évmilliókkal ezelőtt azzal a küldetéssel, hogy kövesse a kaputelepítő hajókat a galaxisokon keresztül. De vajon miért építették ki a csillagkapu hálózatot?”
A képen a kaputelepítő hajók építését látjuk.
“Az Ősök igen nagy tudással rendelkeztek, mégis többször a kihalás szélére sodródtak. Rájöttek, hogy az egyetlen esélyük a fennmaradásra az, ha felemelkednek, vagyis elhagyják a fizikai testüket, és energiaként élnek tovább. De ez nem sikerült nekik. A genetikával játszadozni olyan, mint a lottózás. Olyan sok kombináció van, hogy szinte lehetetlen megtalálni a helyest.”
Olyan képeket látunk, amin az Ősök különböző genetikai kísérleteket végeznek. Még a Wraith is feltűnik.
“De azzal, hogy szétterjedtek az univerzumban, elég nagy genetikai változatosságra tettek szert természetes úton ahhoz, hogy végül fel tudjanak emelkedni.”
A képeken a kaputelepítő hajókat látjuk, és azt, ahogy az Ősök kolóniákat alapítanak. Civilizációk virágzanak és pusztulnak.
“Mert sikerült nekik. Beletelt egy pár ezer évbe, de végül pont időben jöttek rá. Egy járvány söpört végig a galaxisban, amit egy jelnek vettek, felemelkedtek, és azóta sem hallottunk a legtöbbjük felől.”
A képeken tudósok fecskendeznek magukba valamilyen szert, amitől azonnal felemelkednek. Ezután már csak Rush arcát látjuk.
“De egy valamiről elfeledkeztek. Az univerzum egyik alapszabályáról, az entrópiáról. Amikor az univerzum megszületett az ősrobbanáskor, minden anyag és energia egyetlen pici területen koncentrálódott. Az a terület önmagába tömörült, és egy hatalmas robbanás következtében kitágult, létrehozva az univerzumot. Az univerzum azóta is tágul, de csak limitált energia áll a rendelkezésére. A termodinamika törvényei szerint ez az energia végül egyenlően fog eloszlani, ami azt jelenti, hogy nem lesznek csillagok, nem lesznek bolygók, és egyáltalán nem lesz semmi. Csak egy hatalmas űr, alig az abszolút nulla fok fölötti hőmérséklettel. Ez pedig nem egy szórakoztató hely az életre, ha halhatatlan vagy. És ahogy tudjuk, a Destiny azért halad a kaputelepítő hajók után, hogy információkat gyűjtsön, amik segítik felgyorsítani a felemelkedést. De van egy titkos küldetése is.
A kozmikus háttérsugárzás, aminek a létezése még a Destiny és a csillagkapuk feltalálóját is aggasztotta. Van benne egy rejtett mintázat. Van, aki azt hiszi, hogy egy üzenet az Istentől, mások szerint az ősrobbanáskor már létező intelligencia bizonyítéka, de akár mindkét tábornak is igaza lehet. Valójában a kozmikus háttérsugárzás a bizonyíték arra, hogy a jelenlegi univerzum előtt is létezett egy univerzum. És azelőtt is, meg azelőtt is, meg még azelőtt is, egészen a végtelenségig visszamenőleg. És mindegyik univerzum csúnya véget ért. Nem az entrópia pusztította el őket, hanem az ősrobbanás fordítottja játszódott le. Minden anyag és energia az univerzum közepébe áramlott, teljesen elpusztítva ezzel az univerzumot, és létrehozva egy újat. A kozmikus háttérsugárzás a korábbi univerzumok pusztulásának maradványait hordozza.
Valakik elpusztították azokat az univerzumokat. Hogy miért? Azért, mert minden pusztítás után egy új születik. Az univerzum pusztulása egyben az ősrobbanás, ami létrehozza az újat. Egy felemelkedett lény számára ez jobb, mint az entrópia által kialakított semmiben élni.”
A legénység próbálja megemészteni a hallottakat, és ahogy várható, Eli érti meg leghamarabb. Az Eloi. Ők okozták az előző univerzum pusztulását, és talán az azelőttiekét is. Ők azok a lények, akik bolygókat, csillagokat, és még ki tudja, miket képesek alkotni. A többiek is feleszmélnek, és rájönnek, hogy itt vannak már a kezdetek óta. Figyelnek minket, és tudják, hogy a Destiny képes lehet elpusztítani ezt az univerzumot, és létrehozni az újat. Ők segítettek, amikor a Destiny-re érkeztek, és fogyott a levegő. Ők segítettek, amikor Cain és a többiek halálra fagytak az Édenen. Ők segítettek, amikor Eli nem tudta megjavítani az utolsó sztázisfülkét. Azt akarják, hogy az ő oldalukon álljunk, és a Destiny segítségével át tudjanak surranni a következő univerzumba. Ennek a pusztulása pedig nem érdekli őket.
Vágás után a Lucian sejt központjának titkos kamrájában vagyunk. McKay serényen dolgozik a számítógépen, majd ahogy szokta, megmered egy pillanatra, mikor rájön valamire. Gyorsan átmenti az adatokat egy hordozható tárra, majd elővesz egy apró EMP (elektromágneses hullám) generátort, és törli a számítógépről az adatokat. Ahogy kirohan a teremből, látjuk, hogy remeg a keze, izzad, és nagyokat nyel.
Vágás után visszatérünk a Destiny kapu termébe az előbb elhagyott jelenethez. Rush szerint a Destiny-nek nem kell közvetlenül elpusztítania az univerzumot. Elég, ha egy tudatot átjuttat a “lyukon” a következő univerzumba. Olyan, mintha belülről lyukasztanánk ki egy lufit.
És itt jönnek képbe a kommunikációs kövek, a csillagkapuk és a Destiny. A kövek egy kísérlet volt arra, hogy a tudatot el lehet választani a fizikai testtől. Egy magasabb rendű dimenzióba viszik a tudatot, ahol nem létezik az idő és a távolság. Ha pedig már ott van a tudat, akkor ki tudja lyukasztani ezt a valóságot, és át tud lépni egy másikba. És pont ugyanezt csinálja a szék is a Destiny-n. Amikor Franklin beleült a székbe, a tudata elválasztódott a testétől, a teste pedig lebomlott. Pont úgy történt, ahogy kell, csak nem a megfelelő időben. Akkor kell megtenniük, amikor a galaxis közepében lévő speciális fekete lyukhoz érnek.
Young megkérdezi, hogy biztosan meg kell-e tenniük, de Eli és Rush szerint muszáj, különben valaki más teszi meg. Az előző galaxisban lévő robothajókat is azért építették valakik, hogy egyik faj sem legyen képes a technológiai fejlettségnek arra a szintjére eljutni, hogy megtehesse.

Reklám

A Földön vagyunk az erdőben. A kamera mutatja egy kicsit a békés tájat, majd ráközelít a rohanó McKay-re, aki éppen összefut Carterrel. Körbenéz, hogy hallja-e őket valaki, majd megkérdezi tőle, hogy teljesen megbízik-e O’Neillben. Carter nem teljesen érti, hogy miről hadovál McKay, de az folytatja. Átadja neki a hordozható tárat, és elmondja, hogy a tábornoknak igaza volt. Nem szabad lebecsülni a Lucian szövetséget. Carternek azonnal O’Neillhez kell mennie, és átadni az információkat, mert meg akarják ölni az elnököt.
Vágás után a Destiny-t látjuk az űrből. A robotok befejezték a javításokat, a hajó éppen FTL-re ugrik.
Chloe szobájában vagyunk. Chloe nincs túl jól. Az ágya szélén ül, és köhög, amikor Scott megérkezik. Sétálni indulnak, és közben arról beszélgetnek, hogy mi történt a látomásaikban. Scott csak egy pillanatra látta Chloét. Azt mondja, hogy egyszerre volt boldog és szomorú. Chloe egy kertben ült, valami diplomaosztószerűségen. Arra gondol, hogy talán visszajutottak a Földre, és újra iskolába járt. Nevetgélnek egy kicsit, majd hirtelen mindketten el akarnak mondani valamit a másiknak. Scott kezdi. Hosszasan taglalja, hogy mennyire szereti Chloét, majd megkéri a kezét egy összebarkácsolt gyűrűvel. Chloe azonnal igent mond, majd csókolózni kezdenek, mikor megszólal Scott rádiója. Young az, és azonnal jelentkeznie kell a hídon.
Vágás után a hídon vagyunk. Scott éppen megérkezik. Greer rápillant, Scott bólint egyet, mire Greer elvigyorodik. Scott éppen megkérdezné, hogy mi történt, mikor az ablakon keresztül meglátja a három fehér űrhajót, ami előttük repül. Aztán ránéz a kijelzőre, ami mutatja, hogy sokkal több van belőlük. Körbevették őket.
Egy pár pillanatra az űrből is látjuk, ahogy a rengeteg fehér hajó teljesen körbeveszi a Destiny-t.
Vágás után a Földön vagyunk, Los Angeles belvárosában. Egy fiatalember sétál ki egy kávézóból, beül a kocsijába, megbámulja a mellette elsétáló csajt, majd beindítja a kocsiját, mikor egy mély, hangos robbanást hall.
Vágás után a levegőből látjuk a várost. Újabb robbanásokat hallunk, majd látjuk, ahogy előbb csak ablakok törnek ki, majd épületek dőlnek össze. Aztán megint a srác kocsijában ülünk, hogy a földről is végignézzük az összedőlő épületeket, és azt, ahogy mindent beborít a porfelhő.
Vágás után a Destiny központi iránytótermében vagyunk. Eli szorgosan dolgozik a terminálokon, mikor Young megérkezik. Eli bosszús, mert nem tudja felülírni a Destiny programját, hogy irányítani tudja a hajót. Young szerint, ha nem tehet semmit, akkor inkább segítenie kéne beüzemelni a “grálokat”. Minden kézre szükségük van, mert egy pár óra múlva elérik a célt.
Vágás után a Hammond fedélzetén vagyunk. Carter siet végig a folyosókon, majd benyit O’Neill irodájába. A kamera körbenéz a szobában, amíg O’Neill elolvassa a Cartertől kapott információkat. Visszakérdez, hogy biztos-e abban, hogy a hírek igazak, de Carter biztosítja, hogy egyenesen McKay-től származnak. Azonnal lépniük kell.
Vágás után egy TV adást látunk. A kamera a Los Angelesben történt pusztítást mutatja, a riporter pedig elmondja, hogy a korábbi földrengésekhez hasonló történt itt is. Tudatja a lakossággal, hogy mit kell tennie az érintetteknek, majd bejelenti, hogy friss hírek érkeztek, és kapcsolnak egy másik riporterhez.
Egy katonai légibázison vagyunk. A riporter, egy harmincas éveiben járó nő bemondja, hogy a földrengéssel egy időben egy elektromágneses hullám megzavarta a légi közlekedést. Több repülőgép is lezuhant, köztük állítólag az elnök repülője is (Air Force One). A háttérben látható lángoló roncs valószínűleg az elnök gépe, és egyelőre nincs hír a túlélőkről. Azt sem tudja megerősíteni, hogy az elnök a fedélzeten volt-e.
Vágás után valahol Kalifornia felett repülünk egy helikopterben a fedélzeten McKay-jel, Mitchellel és több katonával. A gép hátuljában egy “sziklavágó” látunk. McKay szerint csak úgy tudják megállítani a földrengéseket okozó “sziklavágót”, ha utána küldenek egy másikat.
Vágás után újra a Destiny-n vagyunk, Eli szobájában. Egy Kino lebeg a levegőben. Greer éppen befejezett egy felvételt arról, hogy mi történt a látomásában. Kopogást hallanak, majd nyílik az ajtó, és belép Park. Azonnal Greer nyakába ugrik, megcsókolja, majd sírva kérdezi, hogy mi történt a látomásában. Greer nem válaszol, hanem átad neki egy pisztolyt. Elmondja, hogy szeretné, ha biztonságban lenne, és majd később megmutatja, hogy hogy kell használni, de most csak tegye el. Erre Park egy kis mosoly kíséretében közli vele, hogy tudja használni, mert a látszat ellenére nem csak egy kocka. Egy pillanatra csend lesz, amit Eli szakít meg. Hát tényleg a jövőt látták mindannyian. Park nem érti, hogy mi történt, de Greer elmondja neki, hogy az ő látomásában ez történt. Eli megmutatja neki a pár perce készített Kino felvételt, amin Greer előre elmondta, hogy ez fogja válaszolni.

Reklám

Vágás után a Földön vagyunk, Kaliforniában, egy erdőben. Végig követjük a helikopter landolását, és azt, ahogy a katonák kipakolják a “sziklavágót” egy hasonló lyuk szélére, mint amit Mitchell látott Alaszkában a raktárépületben. McKay még pötyög egy kicsit a számítógépén, majd a szerkezet hangos morajlás kíséretében elindul a Föld belsejébe.
Vágás után egy TV stúdióban vagyunk. A bemondók közlik a nézőkkel, hogy most már biztos, hogy az elnök gépe zuhant le, és az elnök is a fedélzeten volt. A katasztrófahelyzetre való tekintettel az alelnök már fel is esküdött. Az első utasításában mozgósította a teljes katonaságot a károk elhárítására.
Vágás után a Hammondot látjuk az űrből. Egy F-302-tes hagyja el az egyik hangárt, és a Föld felé tart. A pilóta Samantha Carter, aki érzelmeivel küszködve köszön el O’Neilltől, majd berepül a légkörbe.
Vágás után a Hammond hídján vagyunk. O’Neill a parancsnoki székbe ülve nézi a távozó repülőt. A kamera megfordul, hogy lássuk az ajtón belépő katonákat, akik felsorakoznak a parancsoki szék két oldalán. O’Neill tudomást sem vesz róluk, de az egyik katona közli vele, hogy azt a parancsot kapták, hogy tartóztassák le hazaárulás miatt. Kevin Marks leáll velük vitatkozni, de O’Neill lecsillapítja. Megkérdezi, hogy kitől jött a parancs, mire a katona közli, hogy a főparancsnoktól, vagyis az elnöktől. O’Neill megjegyzi, hogy nem tétlenkedett az elmúlt kb. öt percben, amióta felesküdött, majd Marks felé biccent, aki veszi a lapot, és megérti, hogy mi történik valójában. Végül biztosítja a katonákat, hogy tudja, hol van a zárka, úgyhogy indulhatnak.
A következő másodpercekben egy montázst látunk arról, hogy a főbb katonai létesítmények (a Parancsnokság, Atlantisz, az antarktiszi bázis, stb.) vezetőit letartóztatják, és a zárkákba kísérik.
Vágás után Kaliforniában vagyunk. A helikopter éppen felszáll, és kelet felé indul. McKay megkérdezi, hogy nem úgy volt, hogy Los Angelesbe mennek, de Mitchell szerint változott a terv, fontosabb feladatuk van.
Vágás után Los Angelesben vagyunk. A tűzoltók éppen a U.S. Bank Tower (L.A. legmagasabb épülete) dolgozóit menekítik ki. Bekapcsolódunk a tűzoltók beszélgetésébe, akik szerint sietniük kell, mert az épület bármikor összeomolhat, és az egyik közli, hogy néhány ember bent rekedt az egyik emeleten. A kamera eltávolodik, hogy a magasból lássuk, amin az épület megdől, és már majdnem összeomlik, mikor egy Goa’uld hajó jelenik meg az épület felett, és kisugározza a bent rekedt embereket az utcára. A kamera még jobban eltávolodik, hogy lássuk, több hajó is lebeg a város felett, miközben az épület végleg összedől.
Vágás után a Destiny-t látjuk, ahogy kilép az FTL sebességből. Megérkezett az univerzum közepébe. Az egészet ragyogó fény tölti be, mert a csillagok nagyon közel vannak egymáshoz. A galaxis közepén egy fekete lyuk van. Olyan apró, mint egy tű foka, de a legsötétebb fekete, amit csak el tudunk képzelni. Ahogy forog, látjuk a fényt körülötte örvényleni.
A fekete lyuk körül több ezer űrhajó áll védekező pozícióban, és mikor a Destiny megérkezik, azonnal elindulnak felé. A fehér hajók előre repülnek, hogy megtisztítsák az utat a Destiny előtt.
A hídon Eli elereszt egy poént, miszerint ő mindig is úgy gondolta, hogy a világ végén egy vendéglő van, de a többiek ezt nem nagyon díjazzák. Greer jelent, hogy az összes “grált” beüzemelték.
Ezután az űrből nézzük végig a hatalmas űrcsatát, ami éppen csak elkezdődik. Mindkét oldalról vadászok ezrei indulnak, és a valaha látott legnagyobb űrcsata bontakozik ki. A több ezernyi különböző hajó együtt próbálja megállítani a Destiny-t, a fehér hajók pedig próbálják megvédeni, és utat vágni neki.

Folytatjuk

---

Ha a film duplarészként lenne elkészítve, akkor itt lenne az első rész vége.
Hogy tetszik a Destiny valódi küldetése? 🙂