SGU: TVTS – 8/2. rész   31 hozzászólás

Elérkezett tehát a legutolsó rész.

SGU: A virtuális harmadik évad
8/2. rész: A világ vége

http://www.philotic.com/stargate/

Az előző részekben

A Parancsnokság embereinek sikerült elfogni a Lucian terrorista sejteket, de az újabb katasztrófákat már nem tudták megakadályozni. A Föld több pontján furcsa földrengések pusztítanak, miközben a szövetség megölte az elnököt is.
Eközben a legénységnek furcsa látomásai voltak, a Destiny pedig elérte a célját, az univerzum közepét, és gigantikus csatába kezdett a rá váró flottával.

És most a folytatásban

a TV stúdiót látjuk. A két bemondó éppen a Los Angelesben megjelent űrhajókról tudósít. Megmentőként emlegetik őket, és elmondják, hogy a világ több pontján is hasonlóképpen mentették ki az embereket, majd élőben kapcsolják az egyik hajót, (ami feltételezhetően egy ha’tak). Egy Brelic nevű, megnyerő külsejű ember üdvözli a Föld lakosságát, és felfedi előttük az igazságot arról, hogy nincsenek egyedül az univerzumban. A kamera vált, hogy lássuk, a hajóból halálsiklók tucatjai rajzanak ki.
Vágás után az űrcsata közepében találjuk magunkat. Bár létszámhátrányban van, úgy néz ki, hogy a Destiny áll nyerésre. A fehér hajók elpusztítják az összes idegen hajót.
Egy pillanatra a hídon vagyunk, ahol Eli és Rush beszélgetnek arról, hogy nagyon sokan halnak meg ma. Rush szerint azért harcolnak, amiben hisznek, de Eli szerint nem biztos, hogy a Destiny a jó oldalon áll.
Odakint a támadó hajók stratégiát váltanak, és egy fehér hajót próbálnak leszedni nagyobb tűzerővel. A fekete lyuk fegyverek ellen semmi esélyük sincs, de egy csomó kisebb vadásznak sikerül átjutni, így egyenesen a Destiny felé repülhetnek. A hídon is észlelik ezt, és elkezdik őket levadászni a Destiny ágyúival. Elég sokat leszednek, de az egyik kamikaze repülésbe kezd. Egyenesen a híd felé tart, és csak egy hajszálon múlik, hogy nem csapódik bele, de az utolsó pillanatban leszedi az egyik fehér hajó. A törmelékek így is a hídnak csapódnak, amitől néhány rendszer meghibásodik, és robbanások közepette leáll. Egy pillanatra sötétség lesz, majd a vészvilágítás kapcsol be. A legénység összeszedi magát a félhomályban. Greer egy kicsit beverte a fejét, vérzik is, de kemény legény, kibírja. Volker Brody után kutat, és megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Brody meghalt. A terminál egy nagyobb darabja felnyársalta. A világítás helyreáll, és láthatjuk, ahogy Volker a kabátjával letakarja a barátja holttestét. De nincs idő a szomorkodásra, mert megszólal egy sziréna. Az idegenek behatoltak a hajóra, ráadásul egy bejövő féregjáratuk is van. A fehér idegenek érkeznek.
Abban a pillanatban érkezünk a kapu terembe, mikor az utolsó ékzár is kódol, a féregjárat létrejön, és a fehér idegenek átlépnek rajta. James és néhány katona már várja őket. Csapatokra oszlanak, és szétszélednek a hajón.
A hídon Young kiadja az utasításokat. Scott, Greer és ő beszállnak a védekezésbe, Eli, Rush és Volker pedig a szék terembe mennek. Mindenki elindul a dolgára, de Eli még egyszer visszapillant, mi pedig látjuk Brody holttestét, és az Eli arcán legördülő könnycseppet.
A folyosón szaladva Eli, Rush és Volker beleszaladnak Chloéba és Wray-be. Elmagyarázzák, hogy a híd használhatatlan, ezért a szék terembe mennek, ahol felállítanak egy barikádot.
Vágás után az űrcsatát látjuk. Számos fényes pont jelenik meg az űrben. Olyan aprók, mint a tű foka, de fényesek, mint több ezer csillag. Ők az Eloi. A fehér hajók elé tornyosulnak, és a tér meggörbített darabjaival kezdik őket lövöldözni. Az egyik eltalálja a vezér fehér hajót, és azonnal apró darabokra tépi. Egy másik fehér hajó kitér a lövés elől. (A 2. részben láttuk, hogy képesek dimenziót váltani, vagyis hasonló történik, mint mikor az SG-1 Artúr leplét használta.) Visszatér a mi dimenziónkba, majd lőnie kezdi az Eloi vezért, de eredménytelenül.
Vágás után a nevadai sivatagban vagyunk. Carter üdvözli az éppen leszállt helikopter utasait az 51-es körzetben. McKay még mindig nem érti, hogy miért nem Los Angelesbe mentek, mikor meglát egy öltönyös férfit, és leesik neki.
Vágás után Los Angeles utcáin vagyunk. A város fölött halálsiklók “őrzik a rendet”. Katonai teherautók állnak meg, és katonák özönlik el az utcákat. Közlik a helyi rendőrökkel, hogy innentől felváltják őket. Jelentkezzenek a körzetükben, és adják le a fegyvereiket. Ahogy a kamera eltávolodik, láthatjuk, hogy már minden utcasarkon felfegyverzett katonák állnak.
Vágás után a TV stúdióban vagyunk. A bemondók szerint mintegy három tucat idegen hajó van a Földön. Az USA új fővárosa Boston lett, ahol az új elnök az este folyamán szólni fog a néphez, de előbb még az ENSZ új székházába kapcsolnak, ahol az idegenek vezetője fog felszólalni.
Brelic felfedi az igazságot a galaxis emberek lakta bolygóiról, és arról, hogy bizonyos országok vezetői már évek óta tudtak erről. Persze az USA és Oroszország képviselői rögtön közbe akarnak vágni, de Brelic nem hagyja őket szóhoz jutni, hanem folytatja. Beszél a csillagkapuk létezéséről, és bocsánatot kér, amiért ilyen sokáig vártak, hogy eljöjjenek, és elmondják az igazságot.
Vágás után visszacsöppenünk az űrcsatába. Az Eloi egyesével pusztítja el a fehér hajókat. Már csak kevesebb, mint a fele van épségben, így a támadó vadászok egyre könnyebben jutnak át a Destiny-hez. Ám ekkor a semmiből megjelennek az Ősök a felemelkedett formájukban. Csak úgy táncolnak a hajók között, majd harcolni kezdenek az Eloi-val villámokat és tüzet szórva rájuk.
Vágás után pár másodpercre a szék teremben vagyunk. Rush, Eli, Volker, Chloe és Wray éppen megérkeznek, mikor egy hatalmas robbanás rázza meg a hajót. A szék energia nélkül marad, úgyhogy munkához kell látniuk.
A folyosón Young, Scott és Greer rohannak, hogy csatlakozzanak a többi harcoló csapathoz, mikor az egyik fal átrobban, és egy bogárszerű idegen mászik át a lyukon. Azonnal ráveti magát a földön fekvő Greerre, aki nem tud tőle megszabadulni. Young próbál feltápászkodni, hogy segítsen, de alig tud talpra állni, mikor egy lövés dördül el, és az idegen feje szétloccsan. Greer szemszögéből látjuk, hogy Park érkezett meg, és tényleg tudja használni a fegyvert. Vitáznak egy kicsit, hogy biztonságba kéne húzódnia, de nem akar tétlenül ücsörögni, majd összeszedik magukat és az eszméletlen Scottot, és tovább indulnak.
Vágás után a TV stúdióban vagyunk. Utcai zavargásokról és összecsapásokról mutatnak képeket, és az egyik bemondó is kifakad az idegen megszállás ellen, majd elsötétül a kép, és mire visszajön, a bemondó széke már üres. A másik bemondó elnézést kér a közjátékért, majd közli, hogy az este folyamán Brelic és az elnök közös beszédet fognak tartani, ahol bejelentik majd a Lucian szövetség és az USA között létrejött megállapodást.
Vágás után újra a Destiny-n vagyunk. Youngék végre megtalálták James csapatát. Hatalmas tűzharc folyik a raktérben. Az emberek és a fehér idegenek harcolnak egy igen sokszínű idegen csapat ellen. Mindenféle furcsa lőfegyvereket használnak. A fehér idegenek puskája például teniszlabdaszerű golyókat lő ki, amik hatalmas lyukat ütnek bármin, ami az útjukba kerül. Akkora a puska, hogy egy ember már a visszarúgásába belehalna. James elmondja a többieknek, hogy az idegenek megpróbálják feltörni a Destiny rendszereit, hogy megszerezzék az adatbázist.
Eközben az űrcsata is folytatódik. A Destiny egyre közelebb kerül a fekete lyukhoz, és úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, pedig egyre több idegen hatol be a fedélzetre. Az Ősök és az Eloi egymással vannak elfoglalva. Teljesen más ligában küzdenek, mint a többiek.

Reklám

Az új Fehér Ház ovális irodájában vagyunk. A TV stáb készülődik a közvetítésre, a sminkesek pedig az utolsó simításokat végzik Wright elnökön. (Micsoda belső poén!) Brelic beteleportálódik a szobába, majd megkezdődik a közvetítés. Az elnök köszönti a lakosságot, és arra kéri őket, hogy nyugodjanak meg, mert az utcai zavargások nem vezetnek sehová. Szól néhány szót az elődjéről, aki lezuhant a repülővel, mikor a kamera hátrébb húzódik, hogy az az érzésünk legyen, hogy mi is a TV-t nézzük, és nem az ovális irodában vagyunk. Aztán egy pillanatra elmegy a kép, majd mikor visszajön, már Jack O’Neill fejét látjuk rajta. Egy kis értetlenkedés után, hogy veszi-e már a kamera, bemutatkozik, majd elmondja, hogy a következő videót mindenkinek látni kell.
A videón Brelic közli az akkor még alelnökkel, hogy a tervek szerint lerombolnak pár világvárost, majd hősies megmentőként érkezve teljesen felborítják a világrendet, hogy megalakuljon az Egyesül Föld, aminek ő lehet az elnöke, ha segít nekik. Aztán egy másik videót látunk, ahol Brelic közli a Lucian szövetség tagjaival, hogy sikerült megvenniük az alelnököt, aki segíteni fog elhelyezni a bombákat. A városok felrobbantásának képei alatt még azt is halljuk, ahogy a Brelic kijelenti, hogy ezzel a Tau’rinak befellegzett.
A felvételek után újra O’Neillt látjuk, aki ellencsapásra biztatja a lakosságot, majd visszakapcsolunk az élő képre, és azt látjuk, ahogy a halottnak hitt korábbi elnök beteleportálódik az ovális irodába, és szintén harcra buzdítja a népet, majd egy jól irányzott ütéssel a padlóra küldi az áruló elnököt. Eközben Brelic elteleportál.
Vágás után a Földön kirobbanó háború kezdetét látjuk. A városok fölött repkedő halálsiklókat vadászgépek kezdik lőni, a Föld körül keringő több tucat ha’tak pedig a felszínt kezdi bombázni.
A Hammond fedélzetén O’Neill újra elfoglalja a parancsnoki széket. Marks szerint hatalmas túlerőben van a szövetség, de O’Neill a tőle megszokott laza stílusban reagál. Megnyom egy gombot, mire több tucat újabb Goa’uld hajó szünteti meg az álcázást, és rátámad a szövetség hajóira. Jó dolog, ha az embernek Jaffa barátai vannak.
Az űrből még látjuk, ahogy a Hammond is csatlakozik a harchoz, majd vágás után a Destiny szék termében találjuk magunkat. Rush és Eli heves veszekedés közepette próbálják megjavítani a széket. Eli rendesen leordítja Rush-t, amiért nem hallgat rá, mire azt megteszi, amit mond. A szék újra energiához jut, de aztán Eli észreveszi, hogy valami még sincs rendben. Valamilyen energia áramlik közvetlenül a székbe. Nem is energia, hanem maga a tér szövete…
Vágás után az űrben vagyunk. A Destiny elérte a fekete lyuk eseményhorizontját, ami nem is egy normális fekete lyuk, hiszen az már régen cafatokra tépte volna a hajót, hanem inkább egy lyuk a valóságban. A Destiny körülötte kering, és látjuk, ahogy a tér egy része egyenesen a hajóba áramlik. A lyuk úgy viselkedik, mint a víz felszíne, mikor követ dobunk bele, és a hullámok között mintha az egész univerzumot látnánk. Csillagok és bolygók bukkannak fel, még a Földet is látjuk, ahogy éppen űrhajók csatáznak körülötte.
Vágás után újra a szék teremben vagyunk. A szék teljesen elnyelte az “energiát”, és most zümmög és vibrál. Volker megjegyzi, hogy ezt már a műszerek sem tudják mérni, amikor megjelenik Amelius. Eli felkiált, hogy ez meg ki a fene, Rush pedig elmondja neki, hogy az az ember, aki megépítette a Destiny-t és a csillagkapukat. Amelius szerint itt az idő. Rush a székhez indul, hogy beleüljön, de Eli a földre löki, és jól megpüföli. Szerinte nem lenne szabad elpusztítaniuk az univerzumot, hiszen azért jöttek, hogy megakadályozzák azt. Rush szerint viszont nem lehet megakadályozni. Amelius elmondja, hogy minden itt van a Destiny-n, amit az emberiség valaha elért. Minden egyes ember tudata, aki valaha is használta a köveket. Ginn, Eli anyja, Anton, mindenki… Mindenki ott lesz velük, mikor újra kezdik. De nem lesznek többé felemelkedett lények és ellenségek, akik bánthatják őket. Eli egy pillanatra elérzékenyül az anyjára gondolva, de aztán erőt vesz magát, és megint behúz egyet Rush-nak. Feláll, és dühödten kijelenti, hogy nem engedi, hogy elpusztítsák, mert ez az övék. A hangja torz, olyan mintha egy másik személy beszélne még vele együtt. Chloe nyugtatóan megfogja a karját, de Eli őt is ellöki.
Ezután gyors vágásokkal látjuk, ahogy az űrben két Ős közrefog egy Eloi-t, gyakorlatilag megfojtva azt. Aztán Eli-t, ahogy lassított felvételben a szék felé sétál. Aztán ahogy az Eloi kitör az Ősök szorításából, és a tér meghajlításával megsemmisíti azokat. Aztán megint Eli-t, ahogy az arcán mosollyal éppen készül beleülni a székbe. Aztán ahogy még több Ős rohan le egy Eloi-t.

Reklám

Eli már majdnem leült, mikor a teste összerándul. A kamera eltávolodik, hogy lássuk, Wray lőtte meg egy elektromos sokkolóval. Eltart egy darabig, mire összeesik, mert egy Eloi megszállta a testét, de végül csak térdre rogy. Rush nagy nehezen feltápászkodik, az arca csupa vér, és bele akar ülni a székbe, mielőtt valaki mást is megszállna egy Eloi, de ekkor Wray-nek eszébe jut, amit Sharon mondott neki a látomásában, és ezt mi is halljuk. “-Még ha egyet is értesz vele, meg kell őt (férfi) akadályoznod. És mindenáron meg kell védened őt (nő)! -Kiket? -Rush-t és…”
Chloét! Róla szól az egész! Elnézést kér Rush-tól, majd a sokkolóval jól fejbe vágja. Amelius olyan mérges lesz, hogy az összes lezárt ajtót és barikádot kinyitja a Destiny-n. Wray rákiabál Chloéra, hogy azonnal üljön a székbe, de az nem akar. Volker megtenné, de neki meg nem engedi, mert ő az egyetlen, aki életben tudja tartani azt, aki beleül. Chloe kiborul, de aztán rájön, hogy a kék idegenek is ezért őt rabolták el. Egy gyors montázst látunk az elrablásáról és az átalakulásáról, miközben Amelius hangját halljuk, aki elmondja neki, hogy a kékek tudták, hogy mi fog történni, ezért azt akarták, hogy ő üljön a székbe, mert úgy talán nekik is van esélyük átjutni a következő univerzumba. De Chloe ellenkezik, hiszen már nem hordozza magában őket, viszont… Ekkor megszólal Rush rádiója, és Scott hangját halljuk. Túl sokan vannak, nagyon sok katona meghalt, ezért visszavonulnak a szék terembe. …viszont terhes Scott gyerekével.
Hirtelen beleül a székbe, és vágás után egy nagy fehérségben találjuk magunkat. Chloe békésen lebeg ebben a nagy semmiben. Halljuk a csata zaját, de csak tompán, messziről. Aztán valaki anyának szólítja. Alan az. (Az epizód elejéről.) Ezzel a mosollyal az arcán nagyon hasonlít Scottra.
Chloe megkérdezi, hogy hol vannak. Alan válaszol. Az örökkévalóságon kívül. A téren és az időn kívül. A lehetőségen és a biztoson kívül. Középen vannak. (Értsd: mint a Mátrixban a metróállomás a valóság és a mátrix között.)
Chloe megkérdezi, hogy ott, ahol létrehozhatják az új univerzumot? Alan visszakérdez. Amikor ledob egy követ egy szikláról, akkor ő okozza a hangot és a port? Ő indítja el a többi követ? Nem, ő csak a kezdőlökést adja meg, aztán a gravitáció, a tehetetlenség meg a többi végzi a saját dolgát. Most is csak meg kell adnia a kezdőlökést. Egy kívánság a semmiben, és egy új világ keletkezik. Csak akarnia kell, hogy létrejöjjön az új univerzum. A gondolat, a tudat és a kívánság azok a dolgok, amiket nem irányítanak törvények, és amikkel világokat lehet teremteni.
Egy apró, ártatlannak tűnő fekete lyuk jelenik meg a fehérségben. Ekkor Chloénak eszébe jut, hogy másik út is létezik. A kezébe veszi a fekete lyukat, és széttépi.
Vágás után az űrben vagyunk. A csata kezd lecsillapodni. Nem mindennapi háború volt ez. Olyan, amit talán fel sem tudunk fogni. Mindkét oldal azért harcolt, hogy függetlenül attól, hogy létrejön-e az új univerzum vagy nem, ők uralják a létezőt. Lángokban álló hajókat és a legkülönfélébb, haldokló lényeket látunk. Már csak az Ősök és az Eloi harcolnak.
Aztán a fekete lyuk elkezd furcsán mozogni. Feltöredezik, és egyre gyorsabban forog. Hatalmas hullámokat indít el a téridőben, mi pedig minden egyes hullám után más részeit látjuk az univerzumnak. Az egyik hullámzás után feltűnik a Föld is. A hullámok hatalmas pusztítást okoznak. Ami az útjukba kerül, azt elpusztítják. Van, akiknek sikerül időben elugrani, másoknak nem. A fekete lyuk közepén, a hullámoktól védve, ott pihen a Destiny. De a fedélzeten hatalmas csata dúl.
Vágás után a Destiny folyosóin vagyunk. Young, Scott, Greer, TJ, James, Park és még néhány katona próbálnak visszavonulni. Találnak egy ajtót, amit be tudnak zárni, így egy kicsit megpihenhetnek. Young a rádiójához nyúl, és Rush-t keresi, de senki sem válaszol. Nem tudják, hogy mi történik, talán már nem is a saját univerzumukban vannak, de nem sok idő van elmélkedni, mert az idegenek áttörnek az ajtón. Greer átdob egy gránátot a lyukon, majd rohanni kezdenek.
Vágás után a szék teremben vagyunk. Chloe a székben ül békésen, fényes aura veszi körül. Amelius eltűnt, Wray, Volker és Rush pedig csak bámulják, mert nem tudják, mit tehetnének. Chloe szeme kinyílik, és figyelmezteti őket, hogy kapaszkodjanak.
Az űrből látjuk, ahogy a fekete lyuk felrobban, és hatalmas hullámot kelt a téridő szövetében. Ez az a hullám, ami az epizód elején eltalálta a Destiny-t. A robbanás lángokba borítja a téridő szövetét, teljesen elpusztítva a területet. A Destiny is lángokban áll.
Vágás után a fehérségben vagyunk. Chloe a fekete lyuk utolsó darabját tartja a kezében. A lyukon keresztül látjuk a Földet. A kövekkel mozgathatjuk a tudatot az univerzumban. Itt, a tudat világában pedig mozgathatjuk az anyagot az univerzumban. Chloe belenyúl a lyukba, és elkezdi szétfeszíteni azt.
Vágás után a szék teremben vagyunk. A Destiny-t hatalmas robbanások rázzák meg, a hajó kezd szétesni. Young és a csapata bezúdulnak a terembe, és bezárják az ajtót maguk mögött. Scott meglátja Chloét a székben, és ki akarja szedni, de Young és TJ lefogják. Wray nyugtatja, hogy minden rendben lesz, és elmondja, hogy terhes. Chloe ránéz Scottra, és bocsánatot kér tőle, amiért eddig nem mondta el. Közben Rush már a konzolon dolgozik, és kijelenti, hogy hazatértek.
Az űrből látjuk, hogy a lecsillapodó csatában, a Lucian és a Jaffa hajók között egyszer csak megjelenik a lángokban álló Destiny.
A felszínen a Tau’ri győzelmet aratott a Lucian szövetség felett. A hajókat leszedték, az embereket elfogták. Mindannyian a Destiny tűzcsóváját csodálják az éjszakai égen.
A szék teremben Rush mondja Chloénak, hogy otthon vannak, most már visszatérhet, de Chloe már nem hallja őt.
A fehérségben Chloe a kezeivel tartja nyitva a fekete lyukat. Ha összeomlik, mindannyian meghalnak. A távolból halljuk Rush hangját, aki még mindig arra szólítja, hogy térjen vissza, de nem teheti meg. Egyre terjed a sötétség, és Alan is eltűnt. Chloe pánikba esik, majd rájön, hogy nem pusztíthatja el csak úgy az átjárót a következő univerzumba. Mindennek megvan az ára. Zokogva nyugszik bele a sorsába…
A szék teremben Scott félrelöki Rush-t, és szenvedélyesen megcsókolja Chloét. Eleinte nem viszonozza, de lassan magához tér. A szemei is kinyílnak, és beszél is, de a szék csavarjai nem eresztik. Chloe szerint menniük kell, Scott viszont nem akarja hátrahagyni. Chloe elmondja, hogy ha elhagyja a széket, akkor a Destiny is elhagyja a Földet. Meghajlította a teret, hogy hazahozza a hajót, de nem engedheti el. Ekkor a hajót egy újabb robbanás rázza meg, Rush viszont észreveszi, hogy tárcsázni tudnák a földi kaput. Young kiadja a parancsot az azonnali evakuálásra, ő viszont marad. James is maradni akar, így végül Young átadja a parancsnokságot Greernek azzal a feladattal, hogy juttassa haza az embereket.
A menekülő csapat belefut egy tűzharcba az egyik folyosón. A bogárszerű idegenek túlerőben vannak a fehérekkel szemben. Másfelé akarnak indulni, de az egyik bogár észreveszi őket, és egy gránátot dob feléjük. Nincs idő menekülni, ezért Greer ráveti magát, és a testével fogja fel a robbanást. Park őrjöngeni kezd, és a teljes tárat beleereszti a bogarakba.
Vágás után a korábbi látomását látjuk. Park az esőben áll a kezében egy esernyővel, és köszönti Greert. Előtte egy sírkő az alábbi felirattal: “Ronal Greer, 1985-2013, Feláldozta magát a szeretteiért. Hűséggel szolgált.” Az arcára szomorkás mosoly ül ki, miközben a könnyeit törölgeti.
Vágás után megint a jelenben vagyunk. TJ próbálja észhez téríteni Parkot. Greer azért halt meg, hogy ők élhessenek, úgyhogy menniük kell. Magával rángatja Parkot, mert az idegenek lőni kezdenek rájuk. Végül mind átjutnak egy ajtón, amit be is tudnak zárni.

Reklám

A központi vezérlőben a bogarak próbálnak belépni a Destiny rendszereibe. Addig próbálkoznak a kütyüiket rácsatlakoztatni a konzolokra, hogy végül sikerül nekik.
TJ-ék már majdnem a kapu teremben vannak, mikor Rush észreveszi a távirányítón, hogy az idegenek behatoltak a rendszerbe. A többieket nem nagyon érdekli a dolog, de Rush szerint nem szabad hagyni, hogy az a sok tudás a birtokukba jusson. Átadja a távirányítót TJ-nek, ő pedig elrohan azzal, hogy majd később követi őket a kapun át.
A szék teremben Chloe és Scott még mindig arról vitatkozik, hogy otthagyják-e egymást, miközben Young és James az ajtókat próbálják minél jobban eltorlaszolni. Csak egyetlen kijáratot hagynak, a kapu terem felé. Golyók csapódnak az ajtónak kívülről, miközben a maradék lőszerüket ellenőrzik. Jamesnek még van három tára és egy pár fénygránátja, de Youngnak már csak egy tár és egy kis káromkodás maradt. Scott az ajtónak háttal fordítja a széket, hogy Chloét védje, és magának is fedezéket csináljon. Young elkéri Jamestől az egyik gránátot, aki rémülten fedezi fel, hogy ez volt a látomásában. Young elveszi a gránátot, odaadja neki a pisztolyát, és hátrébb parancsolja Jamest. Kihúzza a biztosító szeget, és kilép a meglepődött idegenek közé, akik éppen a robbanószerkezetet szerelik fel az ajtóra. A gránát robbanása beindítja az idegenek bombáját is, és a hatalmas robbanással Young magával viszi a halálba az egész idegen századot.
Egy pillanatra még látjuk a zokogó Jamest, majd vágás után a kapu teremben vagyunk. A legénység maradéka éppen megérkezik. Az egész termet halott idegenek borítják, és a terminált is szétlőtték. A közben magához tért Eli meg akarja javítani, de TJ előhúzza a távirányítót, tárcsázza a parancsnokságot, és elküldi az írisz kódot. Egy utolsó pillantást vetnek a haldokló hajóra, majd belépnek az eseményhorizontba.
Ahogy TJ utolsóként átlép, a kapu azonnal lekapcsol, és egy újabb robbanás rázza meg a hajót, közel a kapu teremhez.
A szék teremben Scott feláldozni készül magát, de James átvállalná. Aztán Chloe magához tér, és közli velük, hogy stabilizálta a helyzetet egy rövid időre, de sietniük kell. A csavarok elengedik a fejét, így a másik kettő a vállára veszi, és elindulnak.
Eközben a központi vezérlőben a bogarak még mindig az adatbázison dolgoznak. Kinyílik az ajtó, és Rush lép be az egyik Ős szkafanderbe öltözve. Az egyik őrködő bogarat lelövi a pisztollyal, a másikat pedig megégeti egy lángszóróval. A konzolon dolgozó bogarak rátámadnak, ő pedig szétégeti a konzolokat, amiknek a robbanása a bogarakat is leteríti egy kis időre, és a felszerelésüket is elpusztítja. Mielőtt a bogarak összeszednék magukat, Rush elszalad.
Scott, James és Chloe a kapu terem felé tartanak, de ahogy kinyitják az ajtaját, megdöbbenve látják, hogy a kapu megsemmisült. Hatalmas darabok hiányoznak belőle, a terem pedig lángokban áll. Chloe szinte önkívületi állapotban van. Össze-vissza beszél, de mikor megemlíti az apját, akkor Scottnak eszébe jut a sikló. Nehéz lesz kijutni, de nincs más lehetőségük.
Egy pár pillanatra látjuk, ahogy Rush megszabadul a szkafander utolsó darabjaitól is, hogy gyorsabban tudjon futni, majd vágás után a Destiny siklójában vagyunk. Túl könnyűnek tűnik a dolog, és amikor Scott el akar indulni, akkor észre is veszik, hogy a rögzítő fülek megolvadtak. Scott előveszi a két megmaradt C4-est, és indulni akar. James nem engedi, de csak ő tudja, hogy hol kell robbantani, és nincs idő elmagyarázni. Bocsánatot kér azért, amit korábban tett vele, átadja neki a dögcéduláját, majd kilép a siklóból, és bezárja az ajtót. Megkéri, hogy vigyázzon Chloéra, majd elszalad a hangár felé egy szkafanderért.
Vágás után az űrből látjuk, hogy a Destiny váratlan megjelenése félbeszakította a csatát. A Hammond hídján váratlan bejövő adást fognak. A Lucian szövetség feltétel nélkül megadja magát, O’Neill pedig elfogadja.
Vágás után Rush érkezik meg a szék terembe. Bekapcsolja a széket, ami csodák csodájára még mindig működik. Megjelenik Amelius, és sajnálkozva közli vele, hogy mindez a semmiért volt. Megköszöni Rush-nak, hogy megpróbálta. Anton biztos kedvelte volna. De Rush szerint még nincs vége. Beleül a székbe, a csavarok a fejébe fúródnak, de a sikítása közben Ameliust látjuk, ahogy közli, hogy várja a túloldalon. A kamera visszafordul, és már csak az üres széket látjuk.
A siklóban James indulásra készen ül, mikor Chloe magához tér, és Scottot keresi. Tompa robbanást hallunk kintről, mire a sikló elemelkedik a hajótestről. Chloe kinéz az ablakon, és egy szkafanderes, integető embert lát, aki így köszön el. Az ablakon tükröződve látjuk Chloe arcát, ahogy felfogja, hogy mi történik, majd egy utolsó, hatalmas robbanás darabokra szaggatja a Destiny-t. Chloe zokogva nézi végig az egészet.
Vágás után az Új George Washington Egyetemen vagyunk, a diplomaosztó ünnepségen. Alan beszédébe csöppenünk bele.
“Így köszönt el” – mondja, és integet a kezével. A közönség minden egyes tagja hasonlóan tesz.
“A történet további részét pedig mindannyian jól tudjuk. Lehullt a lepel a csillagkapu létezéséről és az univerzum titkairól. A Föld Egyesült Nemzetei békében élnek együtt a Jaffákkal és a Lucian szövetség kolóniáival. Bátran léphetünk ki a csillagok közé anélkül, hogy hamis istenektől vagy felemelkedett lényektől kellene félnünk. Az édesanyám pedig Chloe Armstrong, a Föld Egyesült Nemzeteinek első elnöke.”
A kamera a közönség felé fordul, hogy lássuk, ahogy Chloe büszkén hallgatja a fia szavait, a kezében pedig Scott dögcéduláját és a hulladékból barkácsolt gyűrűt szorongatja.
Alan még folytatja a beszédét, és miközben köszönetet mond az édesapjának és az összes többi katonának, akik az életüket adták a szeretteikért, mi az ő arcukat látjuk felvillanni a képernyőn. Beszéde végeztével tisztelgésre emeli a kezét, és a közönség is hasonlóan cselekszik.
A kamera kicsit eltávolodik, hogy lássuk a Chloe mellett ülő Parkot és Volkert a gyerekeikkel, TJ-t és a három kislányát, a frissen összeházasodott Wray-t és Sharont, és Eli-t Barnes húgával és egy tucat gyerekkel.
Az utolsó percekben egy zenés montázs indul John Lennon Imagine című számára.
“Imagine there’s no heaven”
Halott Eloi-kat és Ősöket látunk az űrben. Olyan, mintha megtisztulna az univerzum.
“It’s easy if you try”
Túlélő Novusiak tekintenek az égre, miután felrobbantak a robothajókat irányító anyahajók.
“No hell below us”
A pusztító csata túlélői együtt próbálják kiheverni a sérüléseiket.
“Above us only sky”
Los Angeles lakói együtt építik újjá a várost.
“Imagine all the people living for today”
A Lucian szövetség, a Tau’ri és a Jaffák hajói együtt repülnek Boston felett.
“Imagine there’s no countries
It isn’t hard to do”
A Tau’ri, a Jaffák és a Lucian szövetség közös megállapodást ír alá egy új kor kezdetéről.
“Nothing to kill or die for”
A hősi halált halt katonák temetését látjuk. Emily egy szál rózsát helyez Young sírjára.
“And no religion too”
Barnes temetésén Eli megismerkedik a húgával, aki a megszólalásig hasonlít rá.
“Imagine all the people living life in peace
You, you may say
I’m a dreamer, but I’m not the only one
I hope some day you’ll join us”
Képeket látunk az új Földről, ahogy űrhajók jönnek és mennek, majd visszatérünk a diplomaosztó ünnepségre, és elidőzünk még egy kicsit a túlélőket látva.
“And the world will live as one”
A kamera eltávolodik, és a Földet látjuk, ahogy békésen kering az űrben. Annyi minden vár még felfedezésre. De mostantól békésen.

Vége


Így ért hát véget az SGU Laurence Moroney elképzelései szerint.
Senki se felejtse el, hogy ez NEM a hivatalos befejezés, csak egy igen jól összeszedett fanfiction!

Advertisements

Posted 2012. január 22. by Nekomajin in Fanfiction, Rovatok

Tagged with ,

31 responses to “SGU: TVTS – 8/2. rész

Subscribe to comments with RSS.

  1. Fantasztikus volt elolvasni… :))) Köszönet érte! Mostanában néztem újra az összes Csillagkaput, és rossz volt, hogy nincs több… és most ez… nagyon jó volt!

  2. Érdekes volt olvasni. Néhol kicsit zavaros volt, és a meghajlított tér eldobásán sokkoltam, de elfogadható. Viszont most oké, hogy megakadályozták az új univerzum létrehozását, de ezt kicsit önző cselekedetnek éreztem, mert ugye oké, hogy ők most békében élnek, de ha valami történik velük, és nem lesz aki megtegye azt, akkor a körforgás megszakad, nem lesz új univerzum, és örök sötétség fog uralkodni. De ez akkor nem lett volna happy end:) Ennek ellenére nagyon tetszett, öröm volt olvasni, viszont most, hogy ennek is vége van megint itt a gond, hogy nincs SG, úgyhogy csak sokadjára tudom magam ismételni, hiába volt ez egy remekül összeállított, és érdekes iromány, én várom szeretettel a hivatalos folytatást valamilyen formában!!!

    • Igen, egy kicsit tényleg túlzásba vitte a happy endet, szerintem Wright meg Cooper nem ennyire monumentális dologra gondoltak, de végül is össze van rakva rendesen.
      A meghajlított tér eldobását úgy képzeld el, mint mikor mondjuk strandolsz, és a vízben valakifelé löksz egy nagy hullámot. Szóval nem kiszakít egy marékkal, és eldobja, hanem inkább hullámzást kelt. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogy kéne azt fordítani. Lehet, hogy inkább lökést kellett volna a dobás helyett.

  3. Elég kemény volt!!!!

  4. Tetszett, bár egy kicsit zavarosra, és túlságosan összetömörítettre sikeredett a vége.
    De méltassuk az író és a fordító munkáját.
    Köszönjük.
    Bízom benne én is hogy lesz még valós folytatás is.

  5. Köszi a fordítást, Neko! 🙂

    Mondjuk ezek után tényleg érdekes lenne látni egy valós folytatást, bár simán el tudom képzelni, hogy csalódást okozna. Én ugyanis imádom az ilyen “monumentális” jeleneteket, a happy end meg már a sorozatban is elég gyakori volt (ahogy mindig megúszták a necces helyzeteket). 😀

    • Szerintem azért Wrightéknak is volt még pár ötletük a novusi kolónia után. 😀
      De ha lesz is valaha SGU, az már csak reboot lehet, ami azt is jelenti, hogy sok minden másképp fog benne történni.

      • A reboot-ot most hogyan kellene érteni, hogy teljesen előről az egészet, vagy folytatni ezt olya stílusban, amit a fikázó rajongók 🙂 akarnak?

      • Hát a reboot arról szokott szólni, hogy egy már kialakított univerzumot felhasználnak, de a korábbi eseményeket semmisnek tekintik. Gondolj csak a Nolanféle Batman trilógiára, ami ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a korábbi Burton-Schumacher filmek, mégse azok folytatása. Vagy a BSG, ami a ’78-as eredeti sorozaton alapul, de még egy pár szereplő nemét is megváltoztatták benne.

      • Értem, szerintem ez nagyon drasztikus lenne egy ilyen sorozatnál, mint az SGU. A felhozott példáidra azt lehetne mondani, hogy mind a kettőre azért volt szükség, hogy technikailag újabbat nyújtson, és, hogy megfeleljen az újabb kor elvárásainak, de az SGU megfelelne, ha emberi időpontban adnák le… Meg persze (a régi BSG-ről nem tudok nyilatkozni, azt még nem láttam, bár lehet, hogy nem is kéne megnézzem, így, hogy az újat meg már igen, mindegy), de szerény véleményen szerint a Batman-ből azért csináltak remake-et (én ezt szoktam használni, azért nem volt világos a reboot), mert katasztrofálisan sz*r volt (bocsi), és egy ilyen kaliberű dolgot mint a Batman nem hagyhattak meg igy a köztudatban, és ez az SGU-ról ismét csak nem mondható el, mert egyáltalán nem sz*r, hanem csak újabb/felnőttesebb felfogású, és csak szokatlan volt!!!!

      • Az a különbség a remake meg a reboot között, hogy mennyire maradnak meg a korábbi univerzumban. Bár manapság a reboot a divatos szó, mennyiségbeli különbségek vannak a kettő között.
        Remake mondjuk az, ha egy könyvből forgatnak egy filmet, aztán X év múlva újra forgatnak belőle egy filmet, ami nyilvánvalóan ugyanarról szól, csak máshol vannak a hangsúlyok, más a díszlet, stb. A Charlie és a csokigyár jó példa erre. Reboot meg az, amikor fognak egy már létező univerzumot, bizonyos dolgokat megtartanak, minden mást meg kidobálnak, és mást találnak ki helyette.
        SG példa: Remake lenne az, ha leforgatnák a Universe eddig elkészült részeit úgy, hogy kb minden ugyanúgy történne, ugyanazok a szereplők lennének benne, csak mondjuk kevesebb részből állna, vagy bizonyos részeket jobban kifejtenének, másokat nem, más színészek játszanának benne stb. Reboot lenne az, ha azt mondanák, hogy van ez a Destiny meg a kozmikus háttérsugárzás meg a csillagkapu, és ebből csinálnak valami teljesen mást.
        Ez most két szélsőséges példa volt, de jól szemlélteti a különbséget a két fogalom között.

      • Ahaaa, értem. Akkor a két szélsőséges példa között kellene megtalálni az arany középutat, és akkor szerintem ismét sikeres SG-t láthatnánk!

  6. Gyerekek, én pozitívan állok hozzá, tényleg élmény volt olvasni, és köszi Neko még egyszer a fordítást, de ha jönne hivatalos folytatás, simán el tudnám ezt tenni a háttérbe, mert az amit Wright-ék írnak mégis csak összeszedettebb, és nincsenek benne logikai gikszerek, mint ahogy ebben voltak egy-két helyen.

    Amúgy azt nem írtam le először, nekem az volt sok, hogy Chloe-t megtette elnöknek, ok, hogy az apja szenátor volt, és ő vele dolgozott, és volt valamennyi fogalma a politikáról, de ugyan már, hol van ő ahhoz, hogy az egyesített Földet vezesse????? Ha már ennyire happy ebd-re ment rá, és valakit feltétlenül ki akart nevezni, akkor inkább O’neill-t tette volna meg elnöknek, és akkor ez lett volna a karrierje csúcsa.

  7. Végül is az elején – ha jól emlékszem – legalább 5 évadosra tervezték az SGU-t, nyilván volt még a készítőknek egy ‘s más a tarsolyukban amit sajnos nem láthattunk már. 😦
    A teljes reboot szvsz. elég fura lenne, egyszerűbb először megismételni az eredeti SGU-t és a sztázisból való ébredés után simán folytatni a történetet. Ha meg valami megváltozott azóta (öregedés/meghal valaki/nem vállalja a színész) azt így könnyen meg lehet magyarázni – akár évek múlva is. Bár ha így nézzük, nem muszáj az újrakezdést teljesen a nulláról indítani, pl. évekkel/évtizedekkel/stb. később egy új földi – vagy akár több fajból álló multikulturális – csapat érkezik a Destinyre és folytatja Rushék küldetését. Így tök okés lenne és a régi csapat nélkül is működőképes. 😀

    • Azért hiányoznának, ha teljesen lecserélnék a gárdát!!! Az nagyon drasztikus lenne, bár ha ez lenne az egyetlen akadálya a folytatásnak a fene bánná, fájó szívvel, de talán elfogadnánk, de ha most megint belevinnék a régi szereplőket (pl Carter, McKay) az már szerintem nagyon erőltetett lenne, őket megszoktuk a saját környezetükben (amit ha megint csak folytatnának tökéletesen megelégednénk vele:)), és itt az új sorozatban csak így van hatásos szereplésük vendégszereplőként, egy kis nosztalgiázásra, de huzamosabb ideig nem nagyon, a full új gárdával meg megint az lenne a baj, hogy aki ezzel a csapattal is csak nagyon nehezen barátkozott meg, akkor az megint magyarázna, hogy “kik ezek az idióták már megint”‘, kérjük vissza O’neill-t!!! Inkább maradnának meg ezeknél a szereplőknél, és akkor talán elfogadottab lenne, hogy na jó inkább nézzük őket, csak haladjon a sztori.

      OFF: Amúgy még az Atlantisz befejezése is lóg a levegőben, arról nincs valami infó???? Talán ha megcsinálnák a tervezett filmet fellendülne az egész, és bizalmat kapna még a Universe is, bár így, hogy ledúrták az Atlantisz díszletet nehéz lesz/lenne….Hogy lehetett ennyi eszük… Inkább hagyták volna, hogy majd látjuk mi lesz, és akkor addig turista-/rajongói csoportokat vezettek volna körbe, hogy ne”csak úgy ott legyen” vagy mit tudom én…

  8. Nekomajin kösz a remek összefoglalókat. Tehát vége a Sgu Tvts-nek is. Összefoglalva az elmúlt nyolc részt, csodás, és merész dolgok is lettek lapra körmölve. Sokkal bátrabban forgatta “tollát” Mr Moroney, mint tették azt Stargate világának korábbi alkotói. Nem hiszem, hogy meg merték volna lépni, hogy egyszerre 4 főszereplő meghaljon az utolsó részben. Leszámítva néhány zavaros részletet, ha értékelnem kellene ez a virtuális szezont, majdnem a legjobb osztályzatot kapná.

  9. Először is: Hallowed is the Neko!

    Lucian csata: Jól jött ki, hogy a jaffák jöttek segíteni, de ha az összes 304-es és Atlantisz védi a Földet akkor nem hiszem, hogy van olyan Lucian flotta ami ellen még nagyon jaffa segítség kell. Egéybkén, ha jól emlékszek annyira nem volt felhőtlen a kapcsolat a jaffa nemzet és a Tau’ri közt a végére. (Chulak/Teal’c-Bra’tak “haveri kört” leszámítva).
    A Chloe mint elnök… NEEEEE… De most komolyan NE!
    Fekete-lyuk csata: kicsit zavaros volt ki kivel van és kit akar és miért leszedni.
    Carter: mintha az a szál, hogy hova repült a 302-essel az úgy lógna a levegőbe, de mindegy.

    A Lucian terv a Föld bevételére zseniális. Nekem nagyon tetszett.
    Egyébként valóban jól összerakott írás, mégha nem is minden megoldás tetszett a történetvezetésben. (Téridővel játszadozó Chloe és az Univerzum reboot, stb)

    Csillagkaput akaroooook. *_*

    • Kellettek a Jaffák a nagy happy endhez. Amúgy szerintem is kipicsázták volna a Lucian flottát az Asgard fegyverekkel felszerelt 304-esekkel.
      Szerintem Chloe pont jó elnöknek.
      A csatában szerintem az volt a lényeg, hogy tök mindegy, mi történik, csak az adott faj a nyertes oldalon legyen. Az Ősök meg az Eloi az univerzum uralmáért meccseltek, és tök mindegy volt nekik, hogy átjutnak-e a következőbe, vagy nem, csak ők legyenek a főnökök.
      Carter az 51-es körzetbe repült az elnökhöz.
      A Lucian szál szerintem is nagyon ki volt találva, és a “reboot” ötlet is bejött nekem is. 😀
      Azt az egyet sajnáltam, hogy mindenhová Mitchell meg McKay mentek. Mintha Sheppard, Ronon meg Teyla nem is létezne. Simán lehetett volna egy mondat, hogy a legjobb katonák vezetik a csapatokat a Lucian sejtek ellen. Bevehette volna még Lorne-t is meg egy pár régi arcot is a Parancsnokságról. Woolsey meg Daniel meg ügyködhettek volna valami diplomáciát.

    • Chloe mint elnök nekem is kicsapta a biztosítékot, szerintem O’neill sokkal jobb lett volna a pozícióra!;):)
      Ha már a régi arcoknál tartunk én egy tipikus “Walter mindenhol ott van poénnak örültem volna a legjobban!:) Vagy volt, őszintén már nem emlékszem…:)

      • O’Neill szerintem nem vállalta volna… Nem szereti az ilyesmivel járó felhajtást. 😛 De Chloe meg túl béna karakter, hogy a Földet vezesse.

        Igen, a több régi karakter is lehetett volna. Pl. Ronon a földi akciókba simán zúzhatott volna.
        Amúgy a reboot nekem pont nem jött be. 😛

  10. Az azért túlzás hogy Chloe béna lenne. Kevés karakter ment keresztül ekkora jellemfejlődésen az Sg világában. Az első részben valóban inkább egy hisztis p…csa benyomását keltette, de sokat javult a karaktere. SZERINTEM.

    • Ez tény! De rábízni a Földet vezetését úgy, hogy mostmár nyílt galaktikus kapcsolatokat is kialakítanak??? Szerintem elhamarkodott!

      OFF: Remélem nem haragszol meg Nekomajin, hogy innen irányítok át embereket (ha igen moderáld a hozzászólást, megértem, ez nem a reklám helye), de nyitottam egy blogot, ahol több témával is foglalkozok, de a lényeg, hogy elkezdtem írni egy folytatásos Sci-fi-t, (eddig két rész készült el) és szeretettel ajánlom mindenkinek, akit érdekel, és aki érdemesnek tartja arra, hogy elolvassa!:) A cím: multkutato.web4.hu

      • Szerintem a Föld elnöke cím csak egy névleges titulus. De amúgy meg képzett politikus, hiszen ezt tanulta.

        A reklám nem gáz, amíg nem spammelsz.

      • Oké, ezt tanulta, de azért idegen civilizációkkal nem ugyan az szerintem… 🙂
        (Nem spamelek, nem is állt szándékomban, ennyi volt csak! ;))

  11. Jó, én nem szeretem Chole-t! Hiába fejlődött, meg tanult meg stb. de hol van Weir-től? Ide pedig egy Weir volumenű kerekter kéne!

  12. pláne

Neked is van véleményed? Ide pötyögd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s