Mi történt volna ha… SGU 3. évad

Na akkor jöjjön az a bejegyzés, amire mindenki vár napok óta. Joe Mallozzi elmondta, hogy mi történhetett volna a harmadik évadban.

Mielőtt belekezdenénk, két dolgot fontos tudni. Az egyik az, hogy az eredetileg tervezett “észveszejtő” ötlet, amivel a sorozatot zárni akarták, továbbra is titokban marad. Az ötletet Brad Wright és Robert C. Cooper találta ki, és Mallozzi szeretné meghagyni nekik a jogot, hogy valamikor majd elárulják. A másik pedig az, hogy az még nem volt eldöntve, hogy pontosan, mi fog történni a harmadik évadban.

És most akkor a lényeg.
Az eredeti elképzelés az évadzáróra az volt, hogy végül Rush és Young pénzfeldobással dönt az utolsó sztázisfülke sorsáról, és a nyertes marad hátra. Az utolsó képkockákon láttuk volna a felrepülő érmét, majd a képernyő elsötétedik, és stáblista.
A harmadik évad a legelső elképzelés szerint úgy kezdődött volna, hogy három év múlva az egyedül léttől kicsit megbuggyant Rush a napi rutinja közben a legénységgel társalog, akikről kiderül, hogy csak hallucinációk. A kapu egyszer csak megnyílik, és kilép belőle Telford egy mentőcsapattal, mert az évek alatt a Földön sikerült megoldani a Destiny tárcsázásának problémáját. De ez is csak hallucináció, és az epizód végén látjuk Rusht a sztázisfülkében. Vesztett a pénz feldobáson, és az egészet csak álmodta, miközben Young magányosan végzi a dolgát a hajón.
Viszont amennyire jó ötlet volt ez, annyi problémát is vetett fel. Pont az antiszociális Rush az, aki nem őrült volna bele a három év magányba, ráadásul a legénységgel való társalgás helyett inkább azt álmodta volna, hogy felfedezi a Destiny eddig rejtett részeit. A másik probléma pedig az volt, hogy egy évadnyitóba több akció kell. Gondolkoztak azon, hogy hamarabb derüljön ki, hogy Rush csak álmodik, de nem akart összeállni az epizód, ezért az egészet kukázták, és úgy döntöttek, hogy Eli marad a végén.

Ahogy írtam, végleges terv nem volt a cliffhanger feloldására, de voltak elképzelések.
Az egyik természetesen az, hogy Eli valahogy megjavítja a rossz fülkét, majd három év múlva felébred a legénységgel együtt. (Mallozzinak volt egy olyan viccnek szánt ötlete, hogy a legénység az ébredés után javítatlanul találja az utolsó fülkét, de az első kétségbeesés után kiderül, hogy Eli végig Chloe fülkéjében volt a lányt ölelve.)
A másik kézenfekvő ötlet az volt, hogy Eli-nak valahogy sikerül elég energiát nyernie ahhoz, hogy túlélje a három évet. Ezt leginkább a megmaradt sikló segítségével képzelték el.
Szintén egyszerű ötlet, hogy Eli-nak nem sikerül megjavítani a fülkét, ezért feltölti a tudatát a Destiny rendszereibe. Ez a verzió arra az esetre volt kitalálva, ha csak a filmek maradnak, mert nehéz lett volna egy egész évadon át úgy alakítani a történetet, hogy Eli a hajóban van, viszont a filmek szolgáltatta gyors megoldásokhoz kiváló lett volna, hogy Eli és Ginn teljes irányítást szerez a hajó felett.

Az is felmerült, hogy a segítség kívülről érkezzen. Az eltelt három(?) év alatt sikerül kifejleszteni egy megfelelő erőforrást, és Carterék megmentik a legénységet.
Egy másik verzióban a múltba visszautazott legénység leszármazottai fejlettségben elérték az űrrepülés szintjét, és egy csoportjuk a Destiny fedélzetére jut, mikor az idő előtt kilép FTL-ből. A csavar itt az lett volna, hogy ennek a csapatnak teljesen más tervei vannak a hajóval, mint a legénységnek. Mallozzinak ez volt a kedvenc ötlete. Szerinte jó lett volna, ha egy fejlett emberi civilizáció katonasága lett volna a harmadik évad főellensége.
Aztán a felmetősereg lehetett volna valamilyen idegenek egy csoportja. Az Ursinik és a Kékek is felmerültek, de Wright legjobb ötlete az volt, hogy a legénység korábban a tudtukon kívül a hajóra hozott egy energia alapú életformát, aminek segítségével végül átjutnak a következő galaxisba.

Meddig tartott volna az út? Három és ezer év között több ötlet is felmerült. Minimum három év kellett ahhoz, hogy a Földön lényeges változások történhessenek, amire a történetet építeni lehet. Egy tíz éves utazás is felmerült, ami még izgalmasabb történeteket eredményezett volna. Például azt, hogy a legénység akkor tér vissza, amikor a Föld éppen egy évek óta tartó háborúban áll a Lucian szövetséggel.
Ebből a szempontból Mallozzinak az volt a kedvence, hogy a legénység úgy ébredjen fel, hogy nem tudja, mennyi idő telt el, és csak a Földön eszméljen rá, hogy több száz év telt el, és már mindenki régen halott, akit valaha ismertek.

Természetesen tovább is gondolkoztak, és a galaxis elérése utánra is voltak ötletek.
Tervben volt, hogy Telford megjelenik egy mentőakció keretében, miután a Földön sikerül stabil energiaforrást találni, hogy tárcsázhassák a Destiny-t. Ez lehetett volna egy egyirányú út, de az is elképzelhető lett volna, hogy egy ilyen energiaforrást sikerül elvinni a hajóra is, így a civilek egy része hazamehet, és a Destiny erős katonai irányítás alá kerül.

Amikor kiderült, hogy biztosan nem lesz harmadik évad, Brad Wright két egymásra épülő film ötletével állt elő. Az elsőben néhány ismerős arc (többek között Carter, McKay, Daniel, esetleg Jonas) egy sikeres mentőakciót hajt végre, és a legénységgel együtt legyőzik a korábban említett megszálló katonai csoportot. A másodikban pedig a legénység végrehajtotta volna a Destiny küldetését. Láttuk volna megvalósulni azt az ötletet, amit Mallozzi nem árult el nekünk, ahogy a bejegyzés elején írtam.

A többi történetszállal kapcsolatban is voltak persze tervek. Valószínűleg megtalálták voltna TJ betegségének a gyógymódját, de nem azonnal. Legalább egy évadot szántak volna arra, hogy bemutassák egy ember folyamatos leépülését. Ugyanígy Park is vak maradt volna egy ideig. Mallozzi érdekesnek találta, hogy Lisa a vele történtek ellenére is aktív és hasznos tagja marad a legénységnek.

A Young-TJ-Varro háromszög sorsa egyáltalán nem volt eldöntve. Viszont Ginnt és Amanda Perry-t biztosan viszont láttuk volna. Brad Wrightnak volt egy igazán mindent felforgató ötlete, ami szerint Chloe fülkéje megsérül az utazás során, és miután Eli agyhalottként találja meg, letölti a testébe Ginn tudatát. Ez főleg akkor lett volna érdekes, ha Eli nem mondja el a többieknek, hogy mi történt.

Eddig tartott a mese, de ne csüggedjetek! Egyrészt a kérdések szakadatlanul özönlenek, és Mallozzi válaszol is rájuk. Ezeket valamikor a jövőhéten össze fogom gyűjteni egy bejegyzés keretében. Másrészt pedig szintén a jövőhéten végre megtudjuk, hogy mi lett volna Atlantisz sorsa, hiszen Mallozzi megígérte, hogy mindent elmond nekünk a tervezett filmről, az Extinctionről.
Az eredeti bejegyzést természetesen elolvashatjátok a szokásos helyen.